Žalmy 81
1 Přednímu z kantorů na gittit, Azafovi. Plésejte Bohu, síle naší, prokřikujte Bohu Jákobovu.
A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
2 Vezměte žaltář, přidejte buben, harfu libou a loutnu.
Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
3 Trubte trubou na novměsíce, v uložený čas, v den slavnosti naší.
Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
4 Nebo toť jest ustavení v Izraeli, řád Boha Jákobova.
Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
5 Na svědectví v Jozefovi vyzdvihl jej, když byl vyšel proti zemi Egyptské, kdež jsme jazyk neznámý slýchati musili.
bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
6 Osvobodil jsem, dí Bůh, od břemene rameno jeho, a ruce jeho nádob zednických zproštěny byly.
Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
7 V ssoužení tom, když jsi volal, vytrhl jsem tě, vyslyšel jsem tě z skrýše hromu, zkušoval jsem tě při vodách sváru. (Sélah)
A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
8 Řeklť jsem: Slyš, lide můj, a osvědčím se tobě, ó Izraeli, budeš-li mne poslouchati,
Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
9 A nebude-li mezi vámi Boha jiného, a nebudeš-li se klaněti bohu cizímu.
Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
10 Já jsem Hospodin Bůh tvůj, kterýž jsem tě vyvedl z země Egyptské, otevři jen ústa svá, a naplnímť je.
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
11 Ale neuposlechl lid můj hlasu mého, a Izrael nepřestal na mně,
De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
12 A protož pustil jsem je v žádost srdce jejich, i chodili po radách svých.
Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
13 Ó byť mne byl lid můj poslouchal, a Izrael po cestách mých chodil,
Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
14 Tudíž bych já byl nepřátely jejich snížil, a na protivníky jejich obrátil ruku svou.
rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
15 A ti, kteříž v nenávisti mají Hospodina, úlisně by se jim poddávati musili, i byl by čas jejich až na věky.
az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
16 A krmil bych je byl jádrem pšenice, a medem z skály sytil bych je.
Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
