< Žalmy 8 >
1 Přednímu zpěváku na gittejský nástroj, žalm Davidův. Hospodine Pane náš, jak důstojné jest jméno tvé na vší zemi! Nebo jsi vyvýšil slávu svou nad nebesa.
Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.
2 Z úst nemluvňátek a těch, jenž prsí požívají, mocně dokazuješ síly z příčiny svých nepřátel, abys přítrž učinil protivníku a vymstívajícímu se.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
3 Když spatřuji nebesa tvá, dílo prstů tvých, měsíc a hvězdy, kteréž jsi tak upevnil, říkám:
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
4 Co jest člověk, že jsi naň pamětliv, a syn člověka, že jej navštěvuješ?
Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
5 Nebo učinil jsi ho málo menšího andělů, slávou a ctí korunoval jsi jej.
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
6 Pánem jsi ho učinil nad dílem rukou svých, všecko jsi podložil pod nohy jeho:
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
7 Ovce i voly všecky, také i zvěř polní,
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
8 Ptactvo nebeské, i ryby mořské, a cožkoli chodí stezkami mořskými.
Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.
9 Hospodine Pane náš, jak důstojné jest jméno tvé na vší zemi!
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!