< Žalmy 73 >
1 Žalm Azafovi. Jistě žeť jest Bůh dobrý Izraelovi, těm, kteříž jsou čistého srdce.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Ale nohy mé téměř se byly ušinuly, o málo, že by byli sklouzli krokové moji,
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Když jsem horlil proti bláznivým, vida štěstí nešlechetných.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Nebo nebývají vázáni až k smrti, ale zůstává v cele síla jejich.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 V práci lidské nejsou, a s lidmi trestáni nebývají.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Protož otočeni jsou pýchou jako halží, a ukrutností jako rouchem ozdobným přiodíni.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Vysedlo tukem oko jejich; majíce hojnost nad pomyšlení srdce,
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Rozpustilí jsou, a mluví zlostně, o nátisku velmi pyšně mluví.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Stavějí proti nebi ústa svá, a jazyk jejich po zemi se vozí.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 A protož na to přichází lid jeho, když se jim vody až do vrchu nalívá,
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Že říkají: Jakť má o tom věděti Bůh silný? Aneb zdaž jest to známé Nejvyššímu?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Nebo aj, ti bezbožní jsouce, mají pokoj v světě, a dosahují zboží.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Nadarmo tedy v čistotě chovám srdce své, a v nevinnosti ruce své umývám.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Poněvadž každý den trestán bývám, a kázeň přichází na mne každého jitra.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Řeknu-li: Vypravovati budu věci takové, hle, rodina synů tvých dí, že jsem jim křiv.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Chtěl jsem to rozumem vystihnouti, ale vidělo mi se pracno.
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Až jsem všel do svatyní Boha silného, tu jsem srozuměl poslední věci jejich.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Jistě že jsi je na místech plzkých postavil, a uvržeš je v spustliny.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Aj, jakť přicházejí na spuštění jako v okamžení! Mizejí a hynou hrůzami,
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Jako snové tomu, kdož procítí; Pane, když je probudíš, obraz ten jejich za nic položíš.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Když zhořklo srdce mé, a ledví má bodena byla,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Nesmyslný jsem byl, aniž jsem co znal, jako hovádko byl jsem před tebou.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 A však vždycky jsem byl s tebou, nebo jsi mne ujal za mou pravici.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Podlé rady své veď mne, a potom v slávu přijmeš mne.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Kohož bych měl na nebi? A mimo tebe v žádném líbosti nemám na zemi.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Ač tělo i srdce mé hyne, skála srdce mého, a díl můj Bůh jest na věky.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Nebo aj, ti, kteříž se vzdalují tebe, zahynou; vytínáš ty, kteříž cizoloží odcházením od tebe.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Ale mně nejlépe jest přídržeti se Boha; pročež skládám v Panovníku Hospodinu doufání své, abych vypravoval všecky skutky jeho.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.