Žalmy 50
1 Žalm Azafovi. Bůh silný, Bůh Hospodin mluvil, a přivolal zemi od východu slunce i od západu jeho.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Z Siona v dokonalé kráse Bůh zastkvěl se.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Béřeť se Bůh náš, a nebude mlčeti; oheň před ním vše zžírati bude, a vůkol něho vichřice náramná.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Zavolal nebes s hůry i země, aby soudil lid svůj, řka:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 Shromažďte mi svaté mé, kteříž smlouvu se mnou učinili při obětech.
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 I budou vypravovati nebesa spravedlnost jeho; nebo sám Bůh soudce jest. (Sélah)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Slyš, lide můj, a buduť mluviti, Izraeli, a buduť tebou osvědčovati. Já zajisté Bůh, Bůh tvůj jsem.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Nechci tě obviňovati z příčiny obětí tvých, ani zápalů tvých, že by vždycky přede mnou nebyli.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Nevezmuť z domu tvého volka, ani z chlévů tvých kozlů.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Nebo má jest všecka zvěř lesní, i hovada na tisíci horách.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Já znám všecko ptactvo po horách, a zvěř polní před sebou mám.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Zlačním-li, nic tobě o to nedím; nebo můj jest okršlek zemský i plnost jeho.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Zdaliž jídám maso z volů, a pijím krev kozlovou?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Obětuj Bohu obět chvály, a plň Nejvyššímu své sliby;
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 A vzývej mne v den ssoužení, vytrhnu tě, a ty mne budeš slaviti.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Sic jinak bezbožníku praví Bůh: Což tobě do toho, že ty vypravuješ ustanovení má, a béřeš smlouvu mou v ústa svá,
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Poněvadž jsi vzal v nenávist kázeň, a zavrhl jsi za sebe slova má.
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Vidíš-li zloděje, hned s ním běžíš, a s cizoložníky díl svůj máš.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Ústa svá pouštíš ke zlému, a jazyk tvůj skládá lest.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Usazuješ se, a mluvíš proti bratru svému, a na syna matky své lehkost uvodíš.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 To jsi činil, a já mlčel jsem. Měl-liž jsi ty se domnívati, že já tobě podobný budu? Nýbrž trestati tě budu, a představímť to před oči tvé.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Srozumějtež tomu již aspoň vy, kteříž se zapomínáte na Boha, abych snad nepochytil, a nebyl by, kdo by vytrhl.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Kdož obětuje obět chvály, tenť mne uctí, a tomu, kdož napravuje cestu svou, ukáži spasení Boží.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
