Žalmy 44
1 Přednímu zpěváku z synů Chóre, vyučující. Bože, ušima svýma slýchali jsme, a otcové naši vypravovali nám o skutcích, kteréž jsi činíval za dnů jejich, za dnů starodávních.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Tys sám rukou svou vyhnal pohany, a vštípil jsi je; potřel jsi lidi, a je jsi rozplodil.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Neboť jsou neopanovali země mečem svým, aniž jim rámě jejich spomohlo, ale pravice tvá a rámě tvé, a světlost oblíčeje tvého, proto že jsi je zamiloval.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Ty jsi sám král můj, ó Bože, udílejž hojného spasení Jákobova.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 V toběť jsme protivníky naše potírali, a ve jménu tvém pošlapávali jsme povstávající proti nám.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Neboť jsem v lučišti svém naděje neskládal, aniž mne kdy obránil meč můj.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Ale ty jsi nás vysvobozoval od nepřátel našich, a kteříž nás nenávidí, ty jsi zahanboval.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 A protož chválíme tě Boha na každý den, a jméno tvé ustavičně oslavujeme. (Sélah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Ale nyní jsi nás zahnal i zahanbil, a nevycházíš s vojsky našimi.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Obrátil jsi nás nazpět, a ti, kteříž nás nenávidí, rozchvátali mezi sebou jmění naše.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Oddal jsi nás, jako ovce k snědení, i mezi pohany rozptýlil jsi nás.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Prodal jsi lid svůj bez peněz, a nenadsadils mzdy jejich.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Vydal jsi nás k utrhání sousedům našim, ku posměchu a ku potupě těm, kteříž jsou vůkol nás.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Uvedl jsi nás v přísloví mezi národy, a mezi lidmi, aby nad námi hlavou zmítáno bylo.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Na každý den styděti se musím, a hanba tváři mé přikrývá mne,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 A to z příčiny řeči utrhajícího a hanějícího, z příčiny nepřítele a vymstívajícího se.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Všecko to přišlo na nás, a však jsme se nezapomenuli na tě, aniž jsme zrušili smlouvy tvé.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Neobrátilo se nazpět srdce naše, aniž se uchýlil krok náš od stezky tvé,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Ačkoli jsi nás byl potřel na místě draků, a přikryl jsi nás stínem smrti.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Kdybychom se byli zapomenuli na jméno Boha svého, a pozdvihli rukou svých k bohu cizímu,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Zdaliž by toho Bůh byl nevyhledával? Nebo on zná skrytosti srdce.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Anobrž pro tebe mordováni býváme každého dne, jmíni jsme jako ovce k zabití oddané.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Procitiž, proč spíš, ó Pane? Probudiž se, a nezaháněj nás na věky.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 I pročež tvář svou skrýváš, a zapomínáš se na trápení a ssoužení naše?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Nebotě se již sklonila až k prachu duše naše, přilnul k zemi život náš.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Povstaniž k našemu spomožení, a vykup nás pro své milosrdenství.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
