Žalmy 3
1 Žalm Davidův, když utíkal před Absolonem synem svým. Hospodine, jakť jsou mnozí nepřátelé moji! Mnozí povstávají proti mně.
Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
2 Mnozí mluví o duši mé: Nemáť tento žádné pomoci v Bohu.
Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
3 Ale ty, Hospodine, jsi štítem vůkol mne, slávou mou, a kterýž povyšuješ hlavy mé.
De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
4 Hlasem svým volal jsem k Hospodinu, a vyslyšel mne s hory svaté své. (Sélah)
Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
5 Já jsem lehl, a spal jsem, i zas procítil; nebo mne zdržoval Hospodin.
Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
6 Nebuduť se báti mnoha tisíců lidí, kteříž se vůkol kladou proti mně.
Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
7 Povstaniž, Hospodine, zachovej mne, Bože můj, kterýž jsi zbil všech nepřátel mých líce, a zuby bezbožníků zvyrážel.
Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
8 Tvéť, ó Hospodine, jest spasení, a nad lidem tvým požehnání tvé. (Sélah)
Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
