Žalmy 22
1 Přednímu zpěváku k času jitřnímu, žalm Davidův. Bože můj, Bože můj, pročež jsi mne opustil? Vzdálils se od spasení mého a od slov naříkání mého.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Bože můj, přes celý den volám, a neslyšíš, i v noci, a nemohu se utajiti.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Ty zajisté jsi svatý, zůstávající vždycky k veliké chvále Izraelovi.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 V toběť doufali otcové naši, doufali, a vysvobozovals je.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 K tobě volávali, a spomáhals jim; v tobě doufali, a nebývali zahanbeni.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Já pak červ jsem, a ne člověk, útržka lidská a povrhel vůbec.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Všickni, kteříž mne vidí, posmívají se mi, ošklebují se, a hlavami potřásají, říkajíce:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 Spustiltě se na Hospodina, nechť ho vysvobodí; nechať jej vytrhne, poněvadž se mu v něm zalíbilo.
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ješto ty jsi, kterýž jsi mne vyvedl z života, ustaviv mne v doufání při prsích matky mé.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 Na tebeť jsem uvržen od narození svého, od života matky mé Bůh můj ty jsi.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Nevzdalujž se ode mne, nebo ssoužení blízké jest, a nemám spomocníka.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Obkličujíť mne býkové mnozí, silní volové z Bázan obstupují mne.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Otvírají na mne ústa svá, jako lev rozsapávající a řvoucí.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Jako voda rozplynul jsem se, a rozstoupily se všecky kosti mé, a srdce mé jako vosk rozpustilo se u prostřed vnitřností mých.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Vyprahla jako střepina síla má, a jazyk můj přilnul k dásním mým, anobrž v prachu smrti položils mne.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Nebo psi obskočili mne, rota zlostníků oblehla mne, zprobijeli ruce mé i nohy mé.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Mohl bych sčísti všecky kosti své, oni pak hledí na mne, a dívají se mi.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Dělí mezi sebou roucha má, a o můj oděv mecí los.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Ale ty, Hospodine, nevzdalujž se, sílo má, přispěj k spomožení mému.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Vychvať od meče duši mou, a z moci psů jedinkou mou.
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Zachovej mne od úst lva, a od rohů jednorožcových vyprosť mne.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 I budu vypravovati bratřím svým o jménu tvém, u prostřed shromáždění chváliti tě budu, řka:
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 Kteříž se bojíte Hospodina, chvalte jej, všecko símě Jákobovo ctěte jej, a boj se ho všecka rodino Izraelova.
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Nebo nepohrdá, ani se odvrací od trápení ztrápeného, aniž skrývá tváři své od něho, nýbrž když k němu volá, vyslýchá jej.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 O tobě chvála má v shromáždění velikém, sliby své plniti budu před těmi, kteříž se bojí tebe.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Jísti budou tiší a nasyceni budou, chváliti budou Hospodina ti, kteříž ho hledají, živo bude srdce vaše na věky.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Rozpomenou a obrátí se k Hospodinu všecky končiny země, a skláněti se budou před ním všecky čeledi národů.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Nebo Hospodinovo jest království, a onť panuje nad národy.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Jísti budou a skláněti se před ním všickni tuční země, jemu se klaněti budou všickni sstupující do prachu, a kteříž duše své nemohou při životu zachovati.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Símě jejich sloužiti mu bude, a přičteno bude ku Pánu v každém věku.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Přijdouť, a lidu, kterýž z nich vyjde, vypravovati budou spravedlnost jeho; nebo ji skutkem vykonal.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
