Žalmy 2

1 Proč se bouří národové, a lidé daremné věci přemyšlují?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Sstupují se králové zemští, a knížata se spolu radí proti Hospodinu, a proti pomazanému jeho,

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 Říkajíce: Roztrhejme svazky jejich, a zavrzme od sebe provazy jejich.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Ale ten, jenž přebývá v nebesích, směje se, Pán posmívá se jim.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Tehdáž mluviti bude k nim v hněvě svém, a v prchlivosti své předěsí je, řka:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 Jáť jsem ustanovil krále svého nad Sionem, horou svatou mou.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Vypravovati budu úsudek. Hospodin řekl ke mně: Syn můj ty jsi, já dnes zplodil jsem tě.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Požádej mne, a dámť národy, dědictví tvé, a končiny země, vládařství tvé.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Roztlučeš je prutem železným, a jako nádobu hrnčířskou roztříštíš je.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 A protož, králové, nyní srozumějte, vyučujte se, soudcové zemští.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Služte Hospodinu v bázni, a veselte se s třesením.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Líbejte syna, aby se nerozhněval, a zhynuli byste na cestě, jakž by se jen málo zapálil hněv jeho. Blahoslavení jsou všickni, kteříž doufají v něho.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!