Žalmy 147
1 Chvalte Hospodina, nebo dobré jest zpívati žalmy Bohu našemu, nebo rozkošné jest, a ozdobná jest chvála.
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2 Stavitel Jeruzaléma Hospodin, rozptýlený lid Izraelský shromažďuje,
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 Kterýž uzdravuje skroušené srdcem, a uvazuje bolesti jejich,
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Kterýž sčítá počet hvězd, a každé z nich ze jména povolává.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5 Velikýť jest Pán náš, a nesmírný v síle; rozumnosti jeho není počtu.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Pozdvihuje pokorných Hospodin, ale bezbožné snižuje až k zemi.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 Zpívejte Hospodinu s díkčiněním, zpívejte žalmy Bohu našemu na citaře,
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 Kterýž zastírá nebesa hustými oblaky, nastrojuje zemi déšť, a vyvodí trávu na horách.
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Kterýž dává hovadům potravu jejich, i mladým krkavcům, kteříž volají k němu.
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 Nemáť v síle koně zalíbení, aniž se kochá v lejtkách muže udatného.
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 Líbost má Hospodin v těch, kteříž se ho bojí, a kteříž doufají v milosrdenství jeho.
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Chval, Jeruzaléme, Hospodina, chval Boha svého, Sione.
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Nebo on utvrzuje závory bran tvých, požehnání udílí synům tvým u prostřed tebe.
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 On působí v končinách tvých pokoj, a bělí pšeničnou nasycuje tě.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 On když vysílá na zemi rozkaz svůj, velmi rychle k vykonání běží slovo jeho.
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16 Onť dává sníh jako vlnu, jíním jako popelem posýpá.
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17 Hází ledem svým jako skyvami; před zimou jeho kdo ostojí?
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18 Vysílaje slovo své, rozpouští je; hned jakž povane větrem svým, anť tekou vody.
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 Zvěstuje slovo své Jákobovi, ustanovení svá a soudy své Izraelovi.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 Neučinilť tak žádnému národu, a protož soudů jeho nepoznali. Halelujah.
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
