Žalmy 147
1 Chvalte Hospodina, nebo dobré jest zpívati žalmy Bohu našemu, nebo rozkošné jest, a ozdobná jest chvála.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Stavitel Jeruzaléma Hospodin, rozptýlený lid Izraelský shromažďuje,
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 Kterýž uzdravuje skroušené srdcem, a uvazuje bolesti jejich,
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 Kterýž sčítá počet hvězd, a každé z nich ze jména povolává.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Velikýť jest Pán náš, a nesmírný v síle; rozumnosti jeho není počtu.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Pozdvihuje pokorných Hospodin, ale bezbožné snižuje až k zemi.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Zpívejte Hospodinu s díkčiněním, zpívejte žalmy Bohu našemu na citaře,
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Kterýž zastírá nebesa hustými oblaky, nastrojuje zemi déšť, a vyvodí trávu na horách.
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Kterýž dává hovadům potravu jejich, i mladým krkavcům, kteříž volají k němu.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Nemáť v síle koně zalíbení, aniž se kochá v lejtkách muže udatného.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Líbost má Hospodin v těch, kteříž se ho bojí, a kteříž doufají v milosrdenství jeho.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Chval, Jeruzaléme, Hospodina, chval Boha svého, Sione.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 Nebo on utvrzuje závory bran tvých, požehnání udílí synům tvým u prostřed tebe.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 On působí v končinách tvých pokoj, a bělí pšeničnou nasycuje tě.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 On když vysílá na zemi rozkaz svůj, velmi rychle k vykonání běží slovo jeho.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 Onť dává sníh jako vlnu, jíním jako popelem posýpá.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Hází ledem svým jako skyvami; před zimou jeho kdo ostojí?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Vysílaje slovo své, rozpouští je; hned jakž povane větrem svým, anť tekou vody.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Zvěstuje slovo své Jákobovi, ustanovení svá a soudy své Izraelovi.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 Neučinilť tak žádnému národu, a protož soudů jeho nepoznali. Halelujah.
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
