Žalmy 129

1 Píseň stupňů. Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, rciž nyní Izraeli,

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, a však mne nepřemohli.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Po hřbetě mém orali oráči, a dlouhé proháněli brázdy své.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Ale Hospodin jsa spravedlivý, zpřetínal prostranky bezbožných.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Zahanbeni a zpět obráceni budou všickni, kteříž nenávidí Siona.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Budou jako tráva na střechách, kteráž prvé než odrostá, usychá.

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 Z níž nemůže hrsti své naplniti žnec, ani náručí svého ten, kterýž váže snopy.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 Aniž řeknou tudy jdoucí: Požehnání Hospodinovo budiž s vámi, aneb: Dobrořečíme vám ve jménu Hospodinovu.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!