< Žalmy 129 >
1 Píseň stupňů. Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, rciž nyní Izraeli,
Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
2 Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, a však mne nepřemohli.
sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
3 Po hřbetě mém orali oráči, a dlouhé proháněli brázdy své.
Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
4 Ale Hospodin jsa spravedlivý, zpřetínal prostranky bezbožných.
Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
5 Zahanbeni a zpět obráceni budou všickni, kteříž nenávidí Siona.
Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
6 Budou jako tráva na střechách, kteráž prvé než odrostá, usychá.
legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
7 Z níž nemůže hrsti své naplniti žnec, ani náručí svého ten, kterýž váže snopy.
melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
8 Aniž řeknou tudy jdoucí: Požehnání Hospodinovo budiž s vámi, aneb: Dobrořečíme vám ve jménu Hospodinovu.
s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!