Žalmy 120

1 Píseň stupňů. K Hospodinu v ssoužení svém volal jsem, a vyslyšel mne.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Hospodine, vysvoboď duši mou od rtů lživých, a od jazyka lstivého.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Coť prospěje, aneb coť přidá jazyk lstivý,

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Podobný k střelám přeostrým silného, a k uhlí jalovcovému?

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Běda mně, že pohostinu býti musím v Mešech, a přebývati v saláších Cedarských.

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Dlouho bydlí duše má mezi těmi, kteříž nenávidí pokoje.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Já ku pokoji, ale když mluvím, oni k boji.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.