Žalmy 108

1 Píseň a žalm Davidův. Hotovo jest srdce mé, Bože, zpívati a oslavovati tě budu, také i sláva má.

Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

2 Probuď se loutno a harfo, když v svitání povstávám.

Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

3 Slaviti tě budu mezi lidmi, Hospodine, a tobě žalmy prozpěvovati mezi národy.

Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

4 Nebo nad nebesa větší jest milosrdenství tvé, a až k nejvyšším oblakům pravda tvá.

Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

5 Vyvyšiž se nad nebesa, ó Bože, a nade všecku zemi sláva tvá.

Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

6 Ať jsou vysvobozeni milí tvoji, zachovávejž je pravicí svou, a vyslyš mne.

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

7 Bůh mluvil skrze svatost svou; veseliti se budu, že budu děliti Sichem, a údolí Sochot že rozměřím.

Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

8 Můjť jest Galád, můj i Manasses, a Efraim síla hlavy mé, Juda učitel můj.

Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

9 Moáb medenice k umývání mému, na Edoma uvrhu obuv svou, proti Palestině troubiti budu.

Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

10 Kdo mne uvede do města hrazeného? Kdo mne zprovodí až do Idumejské země?

Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

11 Zdali ne ty, ó Bože, kterýž jsi nás byl zavrhl, a nevycházels, ó Bože, s vojsky našimi?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

12 Uděliž nám pomoci proti nepříteli, nebo marná jest pomoc lidská.

Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

13 V Bohu udatně sobě počínati budeme, a on pošlapá nepřátely naše.

Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.