Žalmy 107
1 Oslavujte Hospodina, nebo jest dobrý, nebo na věky milosrdenství jeho.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Nechť o tom vypravují ti, kteříž jsou vykoupeni skrze Hospodina, jak je on vykoupil z ruky těch, kteříž je ssužovali,
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 A shromáždil je z zemí, od východu a od západu, od půlnoci i od moře.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 Bloudili po poušti, po cestách pustých, města k přebývání nenacházejíce.
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Hladovití a žízniví byli, až v nich svadla duše jejich.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Když volali k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich vytrhl je,
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 A vedl je po cestě přímé, aby přišli do města k bydlení.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Poněvadž napájí duši žíznivou, a duši hladovitou naplňuje dobrými věcmi.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 Kteříž sedí ve tmě a v stínu smrti, sevříni jsouce bídou i železy,
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Protože odporni byli řečem Boha silného, a radou Nejvyššího pohrdli.
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Pročež ponížil bídou srdce jejich, padli, a nebylo pomocníka.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí je vysvobozuje.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Vyvodí je z temností a stínu smrti, a svazky jejich trhá.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Poněvadž láme brány měděné, a závory železné posekává.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Blázni pro cestu převrácenosti své, a pro nepravosti své v trápení bývají.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Oškliví se jim všeliký pokrm, až se i k branám smrti přibližují.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich je vysvobozuje.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Posílá slovo své, a uzdravuje je, a vysvobozuje je z hrobu.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 A obětujíce oběti chvály, ať vypravují skutky jeho s prozpěvováním.
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 Kteří se plaví po moři na lodech, pracujíce na velikých vodách,
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Tiť vídají skutky Hospodinovy, a divy jeho v hlubokosti.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 Jakž jen dí, hned se strhne vítr bouřlivý, a dme vlny mořské.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Vznášejí se k nebi, sstupují do propasti, duše jejich v nebezpečenství rozplývá se.
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Motají se a nakloňují jako opilý, a všecko umění jejich mizí.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich je vysvobozuje.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Proměňuje bouři v utišení, tak že umlkne vlnobití jejich.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 I veselí se, že utichlo; a tak přivodí je k břehu žádostivému.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Nechť ho vyvyšují v shromáždění lidu, a v radě starců chválí jej.
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 Obrací řeky v poušť, a prameny vod v suchost,
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Zemi úrodnou v slatinnou, pro zlost obyvatelů jejích.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Pustiny obrací v jezera, a zemi vyprahlou v prameny vod.
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 I osazuje na ní hladovité, aby stavěli města k bydlení.
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Kteříž osívají pole, a dělají vinice, a shromažďují sobě užitek úrody.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Takť on jim žehná, že se rozmnožují velmi, a dobytka jejich neumenšuje.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 A někdy pak umenšeni a sníženi bývají ukrutenstvím, bídou a truchlostí,
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 Když vylévá pohrdání na knížata, dopouštěje, aby bloudili po poušti bezcestné.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Onť vyzdvihuje nuzného z trápení, a rozmnožuje rodinu jako stádo.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Nechť to spatřují upřímí, a rozveselí se, ale všeliká nepravost ať zacpá ústa svá.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Ale kdo jest tak moudrý, aby toho šetřil, a vyrozumíval mnohému milosrdenství Hospodinovu?
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
