Žalmy 102
1 Modlitba chudého, když sevřín jsa, před Hospodinem vylévá žádosti své. Hospodine, slyš modlitbu mou, a volání mé přijdiž k tobě.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Neskrývej tváři své přede mnou, v den ssoužení mého nakloň ke mně ucha svého; když k tobě volám, rychle vyslyš mne.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Nebo mizejí jako dým dnové moji, a kosti mé jako ohniště vypáleny jsou.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Poraženo jest jako bylina, a usvadlo srdce mé, tak že jsem chleba svého jísti zapomenul.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Od hlasu lkání mého přilnuly kosti mé k kůži mé.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Podobný jsem učiněn pelikánu na poušti, jsem jako výr na pustinách.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Bdím, a jsem jako vrabec osamělý na střeše.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Každý den utrhají mi nepřátelé moji, a posměvači moji proklínají mnou.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Nebo jídám popel jako chléb, a k nápoji svému slz přiměšuji,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Pro rozhněvání tvé a zažžený hněv tvůj; nebo zdvihna mne, hodils mnou.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Dnové moji jsou jako stín nachýlený, a já jako tráva usvadl jsem.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Ale ty, Hospodine, na věky zůstáváš, a památka tvá od národu až do pronárodu.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Ty povstana, smiluješ se nad Sionem, nebo čas jest učiniti milost jemu, a čas uložený přišel.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Nebo líbost mají služebníci tvoji v kamení jeho, a nad prachem jeho slitují se,
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Aby se báli pohané jména Hospodinova, a všickni králové země slávy tvé,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Když by Hospodin vzdělal Sion, a ukázal se v slávě své,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Když by popatřil k modlitbě poníženého lidu, nepohrdaje modlitbou jejich.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Budeť to zapsáno pro budoucí potomky, a lid, kterýž má stvořen býti, chváliti bude Hospodina,
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Že shlédl s výsosti svatosti své. Hospodin s nebe na zemi že popatřil,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Aby vyslyšel vzdychání vězňů, a rozvázal ty, kteříž již k smrti oddání byli,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Aby vypravovali na Sionu jméno Hospodinovo, a chválu jeho v Jeruzalémě,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Když se spolu shromáždí národové a království, aby sloužili Hospodinu.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Ztrápilť jest na cestě sílu mou, ukrátil dnů mých,
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Až jsem řekl: Můj Bože, nebeř mne u prostřed dnů mých; od národu zajisté až do pronárodu jsou léta tvá,
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 I prvé nežlis založil zemi, a dílo rukou svých, nebesa.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Onať pominou, ty pak zůstáváš; všecky ty věci jako roucho zvetšejí, jako oděv změníš je, a změněny budou.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Ty pak jsi tentýž, a léta tvá nikdy nepřestanou.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Synové služebníků tvých bydliti budou, a símě jejich zmocní se před tebou.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
