Žalmy 102
1 Modlitba chudého, když sevřín jsa, před Hospodinem vylévá žádosti své. Hospodine, slyš modlitbu mou, a volání mé přijdiž k tobě.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Neskrývej tváři své přede mnou, v den ssoužení mého nakloň ke mně ucha svého; když k tobě volám, rychle vyslyš mne.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Nebo mizejí jako dým dnové moji, a kosti mé jako ohniště vypáleny jsou.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Poraženo jest jako bylina, a usvadlo srdce mé, tak že jsem chleba svého jísti zapomenul.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Od hlasu lkání mého přilnuly kosti mé k kůži mé.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Podobný jsem učiněn pelikánu na poušti, jsem jako výr na pustinách.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Bdím, a jsem jako vrabec osamělý na střeše.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Každý den utrhají mi nepřátelé moji, a posměvači moji proklínají mnou.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Nebo jídám popel jako chléb, a k nápoji svému slz přiměšuji,
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Pro rozhněvání tvé a zažžený hněv tvůj; nebo zdvihna mne, hodils mnou.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Dnové moji jsou jako stín nachýlený, a já jako tráva usvadl jsem.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Ale ty, Hospodine, na věky zůstáváš, a památka tvá od národu až do pronárodu.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Ty povstana, smiluješ se nad Sionem, nebo čas jest učiniti milost jemu, a čas uložený přišel.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Nebo líbost mají služebníci tvoji v kamení jeho, a nad prachem jeho slitují se,
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Aby se báli pohané jména Hospodinova, a všickni králové země slávy tvé,
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Když by Hospodin vzdělal Sion, a ukázal se v slávě své,
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Když by popatřil k modlitbě poníženého lidu, nepohrdaje modlitbou jejich.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Budeť to zapsáno pro budoucí potomky, a lid, kterýž má stvořen býti, chváliti bude Hospodina,
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Že shlédl s výsosti svatosti své. Hospodin s nebe na zemi že popatřil,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Aby vyslyšel vzdychání vězňů, a rozvázal ty, kteříž již k smrti oddání byli,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Aby vypravovali na Sionu jméno Hospodinovo, a chválu jeho v Jeruzalémě,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Když se spolu shromáždí národové a království, aby sloužili Hospodinu.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Ztrápilť jest na cestě sílu mou, ukrátil dnů mých,
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Až jsem řekl: Můj Bože, nebeř mne u prostřed dnů mých; od národu zajisté až do pronárodu jsou léta tvá,
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 I prvé nežlis založil zemi, a dílo rukou svých, nebesa.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Onať pominou, ty pak zůstáváš; všecky ty věci jako roucho zvetšejí, jako oděv změníš je, a změněny budou.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Ty pak jsi tentýž, a léta tvá nikdy nepřestanou.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Synové služebníků tvých bydliti budou, a símě jejich zmocní se před tebou.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
