Príslovia 7
1 Synu můj, ostříhej řečí mých, a přikázaní má schovej u sebe.
Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
2 Ostříhej přikázaní mých, a živ budeš, a naučení mého jako zřítelnice očí svých.
Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
3 Přivaž je na prsty své, napiš je na tabuli srdce svého.
Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
4 Rci moudrosti: Sestra má jsi ty, a rozumnost přítelkyní jmenuj,
Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
5 Aby tě ostříhala od ženy cizí, od postranní, jenž řečmi svými lahodí.
hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6 Nebo z okna domu svého okénkem vyhlédaje,
Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
7 Viděl jsem mezi hloupými, spatřil jsem mezi mládeží mládence bláznivého.
Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
8 Kterýž šel po ulici vedlé úhlu jejího, a cestou k domu jejímu kráčel,
elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
9 V soumrak, u večer dne, ve tmách nočních a v mrákotě.
szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
10 A aj, žena potkala ho v ozdobě nevěstčí a chytrého srdce,
S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
11 Štěbetná a opovážlivá, v domě jejím nezůstávají nohy její,
zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
12 Jednak vně, jednak na ulici u každého úhlu úklady činící.
egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
13 I chopila jej, a políbila ho, a opovrhši stud, řekla jemu:
Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
14 Oběti pokojné jsou u mne, dnes splnila jsem slib svůj.
Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
15 Protož vyšla jsem vstříc tobě, abych pilně hledala tváři tvé, i nalezla jsem tě.
azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
16 Koberci jsem obestřela lůže své, s řezbami a prostěradly Egyptskými,
Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
17 Vykadila jsem pokojík svůj mirrou a aloe a skořicí.
behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
18 Poď, opojujme se milostí až do jitra, obveselíme se v milosti.
Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
19 Nebo není muže doma, odšel na cestu dalekou.
Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
20 Pytlík peněz vzal s sebou, v jistý den vrátí se do domu svého.
a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
21 I naklonila ho mnohými řečmi svými, a lahodností rtů svých přinutila jej.
Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
22 Šel za ní hned, jako vůl k zabití chodívá, a jako blázen v pouta, jimiž by trestán byl.
Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
23 Dokudž nepronikla střela jater jeho, pospíchal jako pták k osídlu, nevěda, že ono bezživotí jeho jest.
mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
24 Protož nyní, synové, slyšte mne, a pozorujte řečí úst mých.
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
25 Neuchyluj se k cestám jejím srdce tvé, aniž se toulej po stezkách jejích.
ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26 Nebo mnohé zranivši, porazila, a silní všickni zmordováni jsou od ní.
mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
