Príslovia 5
1 Synu můj, pozoruj moudrosti mé, k opatrnosti mé nakloň ucha svého,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Abys ostříhal prozřetelnosti, a rtové tvoji šetřili umění.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Nebo rtové cizí ženy strdí tekou, a měkčejší nad olej ústa její.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Poslední pak věci její hořké jsou jako pelyněk, ostré jako meč na obě straně ostrý.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Stezku života snad bys zvážiti chtěl? Vrtkéť jsou cesty její, neseznáš.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Protož, synové, poslechněte mne, a neodstupujte od řečí úst mých.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Vzdal od ní cestu svou, a nepřibližuj se ke dveřím domu jejího,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Abys snad nedal jiným slávy své, a let svých ukrutnému,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Aby se nenasytili cizí úsilím tvým, a práce tvá nezůstala v domě cizím.
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 I řval bys naposledy, když bys zhubil tělo své a čerstvost svou,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 A řekl bys: Jak jsem nenáviděl cvičení, a domlouváním pohrdalo srdce mé,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 A neposlouchal jsem hlasu vyučujících mne, a k učitelům svým nenaklonil jsem ucha svého!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 O málo, že jsem nevlezl ve všecko zlé u prostřed shromáždění a zástupu.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Pí vodu z čisterny své, a prameny z prostředku vrchoviště svého.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Nechť se rozlévají studnice tvé ven, a potůčkové vod na ulice.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Měj je sám sobě, a ne cizí s tebou.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Budiž požehnaný pramen tvůj, a vesel se z manželky mladosti své.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Laně milostné a srny utěšené; prsy její ať tě opojují všelikého času, v milování jejím kochej se ustavičně.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Nebo proč bys se kochal, synu můj, v cizí, a objímal život postranní,
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Poněvadž před očima Hospodinovýma jsou cesty člověka, a on všecky stezky jeho váží?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Nepravosti vlastní jímají bezbožníka takového, a v provazích hříchu svého uvázne.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Takovýť umře, proto že nepřijímal cvičení, a ve množství bláznovství svého blouditi bude.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
