Príslovia 4
1 Poslouchejte, synové, učení otcova, a pozorujte, abyste poznali rozumnost.
Halljátok, fiúk, az atya oktatását s figyeljetek, hogy meg ösmerjétek az értelmességet;
2 Nebo naučení dobré dávám vám, neopouštějtež zákona mého.
mert jó tanúlságot adtam nektek, tanomat el ne hagyjátok.
3 Když jsem byl syn u otce svého mladičký, a jediný při matce své,
Mert fia voltam atyámnak, gyöngéd s egyetlen az anyám előtt;
4 On vyučoval mne a říkal mi: Ať se chopí výmluvností mých srdce tvé, ostříhej přikázaní mých, a živ budeš.
az tanított meg engem, s mondta nékem: Tartsa meg szavaimat szíved, őrizd meg parancsaimat, hogy élj.
5 Nabuď moudrosti, nabuď rozumnosti; nezapomínej, ani se uchyluj od řečí úst mých.
Szerezz bölcsességet, szerezz értelmességet; ne felejtsd el, ne hajolj el szájam mondásaitól.
6 Neopouštějž jí, a bude tě ostříhati; miluj ji, a zachová tě.
Ne hagyd el őt s megőriz téged, szeresd őt és megóv téged.
7 Předně moudrosti, moudrosti nabývej, a za všecko jmění své zjednej rozumnost.
Kezdete a bölcsességnek: szerezz bölcsességet! s minden szerzeményeden szerezz értelmességet!
8 Vyvyšuj ji, a zvýšíť tě; poctí tě, když ji přijmeš.
Tüntesd ki őt és fölemel téged, tiszteltté tesz téged, midőn átkarolod.
9 Přidá hlavě tvé příjemnosti, korunou krásnou obdaří tě.
Ad majd fejednek kecses füzért, díszes koronával ajándékoz meg téged.
10 Slyš, synu můj, a přijmi řeči mé, a tak rozmnoží se léta života tvého.
Halljad fiam s fogadd el mondásaimat, hogy megsokasodjanak a te életed évei.
11 Cestě moudrosti učím tě, vedu tě stezkami přímými.
Bölcsesség útjára tanítottalak, járattalak az egyenesség nyomdokaiban.
12 Když choditi budeš, nebude ssoužen krok tvůj, a poběhneš-li, neustrčíš se.
Jártadban nem szorul meg lépésed, s ha futsz, nem botlasz meg.
13 Chopiž se učení, nepouštěj, ostříhej ho, nebo ono jest život tvůj.
Ragaszkodjál az oktatáshoz, ne hagyd abba, óvd meg őt, mert ő az életed.
14 Na stezku bezbožných nevcházej, a nekráčej cestou zlostníků.
A gonoszok ösvényére ne menj, és ne haladj a rosszak útján.
15 Opusť ji, nechoď po ní, uchyl se od ní, a pomiň jí.
Vesd el, ne vonulj rajta, térj le róla s vonulj el.
16 Neboť nespí, leč zlost provedou; anobrž zahánín bývá sen jejich, dokudž ku pádu nepřivodí,
Mert nem alusznak, ha rosszat nem tesznek, s el van rabolva álmuk, ha botlást nem okoznak.
17 Proto že jedí chléb bezbožnosti, a víno loupeží pijí.
Mert ették a gonoszság kenyerét és az erőszakoskodás borát isszák.
18 Ale stezka spravedlivých jako světlo jasné, kteréž rozmáhá se, a svítí až do pravého dne.
S az igazak ösvénye akár a fényes napvilág, mely egyre világosabb lesz a nappal megszilárdultáig;
19 Cesta pak bezbožných jako mrákota; nevědí, na čem se ustrčiti mohou.
a gonoszok útja akár az éjhomály, nem tudják, miben botlanak meg.
20 Synu můj, slov mých pozoruj, k řečem mým nakloň ucha svého.
Fiam, szavaimra figyelj, mondásaimra hajtsad füledet;
21 Nechať neodcházejí od očí tvých, ostříhej jich u prostřed srdce svého.
ne mozduljanak el szemeid elől, őrizd azokat szíved belsejében:
22 Nebo životem jsou těm, kteříž je nalézají, i všemu tělu jejich lékařstvím.
mert élet azok megtalálóik számára s egész testöknek gyógyulás.
23 Přede vším, čehož se stříci sluší, ostříhej srdce svého, nebo z něho pochází život.
Minden őrzendőnél jobban óvjad szívedet, mert abból erednek az élet forrásai.
24 Odlož od sebe převrácenost úst, a zlost rtů vzdal od sebe.
Vesd le magadról a szájnak görbeségét, s az ajkak ferdeségét távolítsd el magadtól.
25 Oči tvé ať k dobrým věcem patří, a víčka tvá ať přímě hledí před tebou.
Szemeid előre tekintsenek és szempilláid egyenesen nézzenek magad elé.
26 Zvaž stezku noh svých, a všecky cesty tvé ať jsou spraveny.
Mérlegeld lábad nyomdokát s mind az útjaid megszilárdulnak.
27 Neuchyluj se na pravo ani na levo, odvrať nohu svou od zlého.
Ne hajolj jobbra és balra, távoztasd lábadat a rossztól.
