Príslovia 19
1 Lepší jest chudý, jenž chodí v upřímnosti své, nežli převrácený ve rtech svých, kterýž jest blázen.
Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.
2 Jistě že bez umění duši není dobře, a kdož jest kvapných noh, hřeší.
A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
3 Bláznovství člověka převrací cestu jeho, ačkoli proti Hospodinu zpouzí se srdce jeho.
Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.
4 Statek přidává přátel množství, ale chudý od přítele svého odloučen bývá.
A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.
5 Svědek falešný nebude bez pomsty, a kdož mluví lež, neuteče.
A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 Mnozí pokoří se před knížetem, a každý jest přítel muži štědrému.
Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.
7 Všickni bratří chudého v nenávisti jej mají; čím více přátelé jeho vzdalují se od něho! Když volá za nimi, není jich.
A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.
8 Ten, kdož miluje duši svou, nabývá moudrosti, a ostříhá opatrnosti, aby nalezl dobré.
A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.
9 Svědek falešný nebude bez pomsty, a kdož mluví lež, zahyne.
A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 Nesluší na blázna rozkoš, a ovšem, aby služebník nad knížaty panoval.
Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 Rozum člověka zdržuje hněv jeho, a čest jeho jest prominouti provinění.
Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 Prchlivost královská jako řvání mladého lva jest, a ochotnost jeho jako rosa na bylinu.
Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
13 Trápení otci svému jest syn bláznivý, a ustavičné kapání žena svárlivá.
Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.
14 Dům a statek jest po rodičích, ale od Hospodina manželka rozumná.
A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 Lenost přivodí tvrdý sen, a duše váhavá lačněti bude.
A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 Ten, kdož ostříhá přikázaní, ostříhá duše své; ale kdož pohrdá cestami svými, zahyne.
A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 Kdo uděluje chudému, půjčuje Hospodinu, a onť za dobrodiní jeho odplatí jemu.
Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
18 Tresci syna svého, dokudž jest o něm naděje, a k zahynutí jeho neodpouštěj jemu duše tvá.
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
19 Veliký hněv ukazuj, odpouštěje trestání, proto že poněvadž odpouštíš, potom více trestati budeš.
A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
20 Poslouchej rady, a přijímej kázeň, abys vždy někdy moudrý byl.
Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21 Mnozí úmyslové jsou v srdci člověka, ale uložení Hospodinovo toť ostojí.
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 Žádaná věc člověku jest dobře činiti jiným, ale počestnější jest chudý než muž lživý.
A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 Bázeň Hospodinova k životu. Takový jsa nasycen, bydlí, aniž neštěstím navštíven bývá.
Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 Lenivý schovává ruku svou za ňadra, ani k ústům svým jí nevztáhne.
Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 Ubí posměvače, ať se hlupec dovtípí; a potresci rozumného, ať porozumí umění.
Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 Syn, kterýž hanbu a lehkost činí, hubí otce, a zahání matku.
A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.
27 Přestaň, synu můj, poslouchati učení, kteréž od řečí rozumných odvozuje.
Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.
28 Svědek nešlechetný posmívá se soudu, a ústa bezbožných přikrývají nepravost.
A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 Nebo na posměvače hotoví jsou nálezové, a rány na hřbet bláznů.
A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
