Príslovia 17
1 Lepší jest kus chleba suchého s pokojem, nežli dům plný nabitých hovad s svárem.
Jobb száraz darab kenyér és nyugalom mellette, mint ház tele háborúságos áldozatokkal.
2 Služebník rozumný panovati bude nad synem, kterýž jest k hanbě, a mezi bratřími děliti bude dědictví.
Eszes szolga uralkodni fog a szégyenletes fiún, és a testvérek közt osztozkodni fog az örökségen.
3 Teglík stříbra a pec zlata zkušuje, ale srdcí Hospodin.
Tégely az ezüstnek s kohó az aranynak, de a szívek vizsgálója az Örökkévaló.
4 Zlý člověk pozoruje řečí nepravých, a lhář poslouchá jazyka převráceného.
A gonosztevő figyel a jogtalanság ajkára, a hazug hallgat a veszedelem nyelvére.
5 Kdo se posmívá chudému, útržku činí Učiniteli jeho; a kdo se z bídy raduje, nebude bez pomsty.
A ki gúnyolódik a szegényen, káromolta alkotóját, a ki őrvend szerencsétlenségen, nem marad büntetlenül.
6 Koruna starců jsou vnukové, a ozdoba synů otcové jejich.
Az öregek koronája gyermekeik gyermekei és a gyermekek dísze a szüleik.
7 Nesluší na blázna řeči znamenité, ovšem na kníže řeč lživá.
Nem illő az aljashoz fennhéjázó beszéd, hát még a nemeshez hazug beszéd.
8 Jako kámen drahý, tak bývá vzácný dar před očima toho, kdož jej béře; k čemukoli směřuje, daří se jemu.
Bűvös kő a megvesztegetés gazdája szemeiben: bármerre fordul, boldogul.
9 Kdo přikrývá přestoupení, hledá lásky; ale kdo obnovuje věc, rozlučuje přátely.
A ki eltakarja a bűntettet, szeretetet keres, de a ki ismételgeti a dolgot, barátot választ el.
10 Více se chápá rozumného jedno domluvení, nežli by blázna stokrát ubil.
Mélyen hat a dorgálás az értelmesre, inkább mint mikor százszor ütik a balgát.
11 Zpurný toliko zlého hledá, pročež přísný posel na něj poslán bývá.
Csak bajt keres az engedetlen, a kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Lépe člověku potkati se s nedvědicí osiřalou, nežli s bláznem v bláznovství jeho.
Találjon rá az emberre kölykétől megfosztott medve, és ne a balga az ő oktalanságában.
13 Kdo odplacuje zlým za dobré, neodejdeť zlé z domu jeho.
A ki rosszat fizet jóért, nem mozdul el házából a baj.
14 Začátek svady jest, jako když kdo protrhuje vodu; protož prvé než by se zsilil svár, přestaň.
Víznek kieresztése a viszály kezdete: mielőtt kitörne, hagyd abba a pört.
15 Kdož ospravedlňuje nepravého, i kdož odsuzuje spravedlivého, ohavností jsou Hospodinu oba jednostejně.
A ki fölmenti a bűnöst és elítéli az igazat: az Örökkévaló utálata mindkettejük.
16 K čemu jest zboží v ruce blázna, když k nabytí moudrosti rozumu nemá?
Minek is a vételár balgának kezében, hogy bölcsességet vegyen, s nincsen ész!
17 Všelikého času miluje, kdož jest přítelem, a bratr v ssoužení ukáže se.
Minden időben szeret a barát, de testvér szorongatás idejére születik.
18 Èlověk bláznivý ruku dávaje, činí slib před přítelem svým.
Esztelen ember kézbe csap, kezességet vállal felebarátja előtt.
19 Kdož miluje svadu, miluje hřích; a kdo vyvyšuje ústa svá, hledá potření.
A ki a bűntettet szereti, szereti a czívódást; a ki magasra teszi bejáratát, romlást keres.
20 Převrácené srdce nenalézá toho, což jest dobrého; a kdož má vrtký jazyk, upadá v těžkost.
Álnok szívű nem talál jót, s a ki nyelvével ferde, bajba esik.
21 Kdo zplodil blázna, k zámutku svému zplodil jej, aniž se bude radovati otec nemoudrého.
A ki balgának szülője, az neki bánatára van, és nem örül az aljasnak atyja.
22 Srdce veselé očerstvuje jako lékařství, ale duch zkormoucený vysušuje kosti.
Örvendő szív jó gyógyítást ad, de a levert lélek kiszárítja a csontot.
23 Bezbožný tajně béře dar, aby převrátil stezky soudu.
Megvesztegetést vesz ki öléből a gonosz, hogy elhajlítsa a jog ösvényeit.
24 Na oblíčeji rozumného vidí se moudrost, ale oči blázna těkají až na konec země.
Az értelmesnek arcza előtt van a bölcsesség, de a balgának szemei föld végén járnak.
25 K žalosti jest otci svému syn blázen, a k hořkosti rodičce své.
Bosszúsága atyjának a balga fiú, és keserűsége szülőanyjának.
26 Jistě že pokutovati spravedlivého není dobré, tolikéž, aby knížata bíti měli pro upřímost.
Még bírságolni az igazat sem jó, megverni a nemeseket a méltányosság ellenére.
27 Zdržuje řeči své muž umělý; drahého ducha jest muž rozumný.
Visszatartja beszédét a ki tudást ismer, tartózkodó lelkű az értelmes ember,
28 Také i blázen, mlče, za moudrého jmín bývá, a zacpávaje rty své, za rozumného.
Az oktalan is, midőn hallgat, bölcsnek tekintetik, a ki becsukja ajkait, értelmesnek.
