< Príslovia 1 >

1 Přísloví Šalomouna syna Davidova, krále Izraelského,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Ku poznání moudrosti a cvičení, k vyrozumívání řečem rozumnosti,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 K dosažení vycvičení v opatrnosti, spravedlnosti, soudu a toho, což pravého jest,
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Aby dána byla hloupým důmyslnost, mládenečku umění a prozřetelnost.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Když poslouchati bude moudrý, přibude mu umění, a rozumný bude vtipnější,
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 K srozumění podobenství, a výmluvnosti řeči moudrých a pohádkám jejich.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Bázeň Hospodinova jest počátek umění, moudrostí a cvičením pohrdají blázni.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Poslouchej, synu můj, cvičení otce svého, a neopouštěj naučení matky své.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Neboť to přidá příjemnosti hlavě tvé, a bude zlatým řetězem hrdlu tvému.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Synu můj, jestliže by tě namlouvali hříšníci, nepřivoluj.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Jestliže by řekli: Poď s námi, úklady čiňme krvi, skryjeme se proti nevinnému bez ostýchání se;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Sehltíme je jako hrob za živa, a v cele jako ty, jenž sstupují do jámy; (Sheol h7585)
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Všelijakého drahého zboží dosáhneme, naplníme domy své loupeží;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Vrz los svůj mezi nás, měšec jeden budeme míti všickni:
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Synu můj, nevycházej na cestu s nimi, zdrž nohu svou od stezky jejich;
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Nebo nohy jejich ke zlému běží, a pospíchají k vylévání krve.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Jistě, že jakož nadarmo roztažena bývá sít před očima jakéhokoli ptactva,
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Tak tito proti krvi své ukládají, skrývají se proti dušem svým.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Takovéť jsou cesty každého dychtícího po zisku, duši pána svého uchvacuje.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Moudrost vně volá, na ulicech vydává hlas svůj.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 V největším hluku volá, u vrat brány, v městě, a výmluvnosti své vypravuje, řka:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Až dokud hloupí milovati budete hloupost, a posměvači posměch sobě libovati, a blázni nenáviděti umění?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Obraťtež se k domlouvání mému. Hle, vynáším vám ducha svého, a v známost vám uvodím slova svá.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Poněvadž jsem volala, a odpírali jste; vztahovala jsem ruku svou, a nebyl, kdo by pozoroval,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Anobrž strhli jste se všeliké rady mé, a trestání mého jste neoblíbili:
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Pročež i já v bídě vaší smáti se budu, posmívati se budu, když přijde to, čehož se bojíte,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Když přijde jako hrozné zpuštění to, čehož se bojíte, a bída vaše jako bouře nastane, když přijde na vás trápení a ssoužení.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Tehdy volati budou ke mně, a nevyslyším; ráno hledati mne budou, a nenaleznou mne.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Proto že nenáviděli umění, a bázně Hospodinovy nevyvolili,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Aniž povolili radě mé, ale pohrdali všelikým domlouváním mým.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Protož jísti budou ovoce skutků svých, a radami svými nasyceni budou.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Nebo pokoj hloupých zmorduje je, a štěstí bláznů zahubí je.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Ale kdož mne poslouchá, bydliti bude bezpečně, pokoj maje před strachem zlých věcí.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

< Príslovia 1 >