Lukáš 24
1 První pak den po sobotě, velmi ráno vyšedše, přišly k hrobu, nesouce vonné věci, kteréž byly připravily, a některé jiné byly spolu s nimi.
A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
2 I nalezly kámen odvalený od hrobu.
A követ a sírról elhengerítve találták,
3 A všedše tam, nenalezly těla Pána Ježíše.
és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 I stalo se, když ony se toho užasly, aj, muži dva postavili se podle nich, v rouše stkvoucím.
Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
5 Když se pak ony bály, a sklonily tváři své k zemi, řekli k nim: Co hledáte živého s mrtvými?
Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
6 Neníť ho tuto, ale vstalť jest. Rozpomeňte se, kterak mluvil vám, když ještě v Galilei byl,
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7 Řka: Že Syn člověka musí vydán býti v ruce hříšných lidí, a ukřižován býti, a třetí den z mrtvých vstáti.
Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
8 I rozpomenuly se na slova jeho.
Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
9 A navrátivše se od hrobu, zvěstovaly to všecko těm jedenácti učedlníkům i jiným všechněm.
és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 Byly pak ženy ty: Maria Magdaléna a Johanna a Maria matka Jakubova, a jiné některé s nimi, kteréž vypravovaly to apoštolům.
Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
11 Ale oni měli za bláznovství slova jejich, a nevěřili jim.
De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
12 Tedy Petr vstav, běžel k hrobu, a pohleděv do něho, uzřel prostěradla, ana sama leží. I odšel, divě se sám v sobě, co se to stalo.
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
13 A aj, dva z nich šli toho dne do městečka, kteréž bylo vzdálí od Jeruzaléma honů šedesáte, jemuž jméno Emaus.
Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
14 A rozmlouvali vespolek o těch všech věcech, kteréž se byly staly.
Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
15 I stalo se, když rozmlouvali a sebe se otazovali, že i Ježíš, přiblíživ se k nim, šel s nimi.
És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
16 Ale oči jejich držány byly, aby ho nepoznali.
De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
17 I řekl k nim: Které jsou to věci, o nichž rozjímáte vespolek, jdouce, a proč jste smutní?
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
18 A odpověděv jeden, kterémuž jméno Kleofáš, řekl jemu: Ty sám jeden jsi z příchozích do Jeruzaléma, ještos nezvěděl, co se stalo v něm těchto dnů?
Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
19 Kterýmžto on řekl: I co? Oni pak řekli jemu: O Ježíšovi Nazaretském, kterýž byl muž prorok, mocný v slovu i v skutku, před Bohem i přede vším lidem,
Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
20 A kterak jej vydali přední kněží a knížata naše na odsouzení k smrti, i ukřižovali jej.
és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
21 My pak jsme se nadáli, že by on měl vykoupiti lid Izraelský. Ale nyní tomu všemu třetí den jest dnes, jakž se to stalo.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
22 Ale i ženy některé z našich zděsily nás, kteréž ráno byly u hrobu,
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
23 A nenalezše těla jeho, přišly, pravíce, že jsou také vidění andělské viděly, kteřížto praví, že by živ byl.
és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
24 I chodili někteří z našich k hrobu, a nalezli tak, jakž pravily ženy, ale jeho neviděli.
El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
25 Tedy on řekl k nim: Ó blázni a zpozdilí srdcem k věření všemu tomu, což mluvili Proroci.
Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
26 Zdaliž nemusil těch věcí trpěti Kristus a tak vjíti v slávu svou?
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
27 A počav od Mojžíše a všech Proroků, vykládal jim všecka ta písma, kteráž o něm byla.
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
28 A vtom přiblížili se k městečku, do kteréhož šli, a on potrh se, jako by chtěl dále jíti.
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
29 Ale oni přinutili ho, řkouce: Zůstaň s námi, nebo se již připozdívá, a den se nachýlil. I všel, aby s nimi zůstal.
De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
30 I stalo se, když seděl s nimi za stolem, vzav chléb, dobrořečil, a lámaje, podával jim.
És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
31 I otevříny jsou oči jejich, a poznali ho. On pak zmizel od očí jejich.
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
32 I řekli vespolek: Zdaliž srdce naše v nás nehořelo, když mluvil nám na cestě a otvíral nám písma?
Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
33 A vstavše v tu hodinu, vrátili se do Jeruzaléma, a nalezli shromážděných jedenácte, a ty, kteříž s nimi byli,
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
34 Ani praví: Že vstal Pán právě, a ukázal se Šimonovi.
Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
35 I vypravovali oni také to, co se stalo na cestě, a kterak ho poznali v lámání chleba.
Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
36 A když oni o tom rozmlouvali, postavil se Ježíš uprostřed nich, a řekl jim: Pokoj vám.
Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
37 Oni pak zhrozivše se a přestrašeni byvše, domnívali se, že by ducha viděli.
Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 I dí jim: Co se strašíte a myšlení vstupují na srdce vaše?
Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
39 Vizte ruce mé i nohy mé, žeť v pravdě já jsem. Dotýkejte se a vizte; neboť duch těla a kostí nemá, jako mne vidíte míti.
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
40 A pověděv to, ukázal jim ruce i nohy.
Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
41 Když pak oni ještě nevěřili pro radost, ale divili se, řekl jim: Máte-li tu něco, ješto by se pojedlo?
Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
42 A oni podali jemu kusu ryby pečené a plástu strdi.
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
43 A vzav to, pojedl před nimi,
Elvette, és előttük megette.
44 A řekl jim: Tatoť jsou slova, kteráž jsem mluvil vám, ještě byv s vámi: Že se musí naplniti všecko, což psáno jest v Zákoně Mojžíšově a v Prorocích i v Žalmích o mně.
Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
45 Tedy otevřel jim mysl, aby rozuměli Písmům.
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 A řekl jim: Že tak psáno jest a tak musil Kristus trpěti, a třetího dne z mrtvých vstáti,
És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
47 A aby bylo kázáno ve jménu jeho pokání a odpuštění hříchů mezi všemi národy, počna od Jeruzaléma.
És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 Vy jste pak svědkové toho.
Ti vagytok ennek tanúi.
49 A aj, já pošli zaslíbení Otce svého na vás. Vy pak čekejte v městě Jeruzalémě, dokudž nebudete oblečeni mocí s výsosti.
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
50 I vyvedl je ven až do Betany, a pozdvih rukou svých, dal jim požehnání.
Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
51 I stalo se, když jim žehnal, bral se od nich, a nesen jest do nebe.
És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
52 A oni poklonivše se jemu, navrátili se do Jeruzaléma s radostí velikou.
Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
53 A byli vždycky v chrámě, chválíce a dobrořečíce Boha. Amen.
És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
