Plaè 5

1 Rozpomeň se, Hospodine, co se nám děje; popatř a viz pohanění naše.

Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

2 Dědictví naše obráceno jest k cizím, domové naši k cizozemcům.

Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

3 Sirotci jsme a bez otce, matky naše jsou jako vdovy.

Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

4 Vody své za peníze pijeme, dříví naše za záplatu přichází.

Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

5 Na hrdle svém protivenství snášíme, pracujeme, nedopouští se nám odpočinouti.

Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

6 Egyptským podáváme ruky i Assyrským, abychom nasyceni byli chlebem.

Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Otcové naši hřešili, není jich, my pak trestáni po nich neseme.

Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

8 Služebníci panují nad námi; není žádného, kdo by vytrhl z ruky jejich.

Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

9 S opovážením se života svého hledáme chleba svého, pro strach meče i na poušti.

Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

10 Kůže naše jako pec zčernaly od náramného hladu.

Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

11 Ženám na Sionu i pannám v městech Judských násilé činí.

Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

12 Knížata rukou jejich zvěšena jsou, osoby starých nemají v poctivosti.

Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

13 Mládence k žernovu berou, a pacholata pod dřívím klesají.

Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

14 Starci sedati v branách přestali a mládenci od zpěvů svých.

Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

15 Přestala radost srdce našeho, obrátilo se v kvílení plésání naše.

Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

16 Spadla koruna s hlavy naší; běda nám již, že jsme hřešili.

Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

17 Protoť jest mdlé srdce naše, pro tyť věci zatměly se oči naše,

Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

18 Pro horu Sion, že zpuštěna jest; lišky chodí po ní.

Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

19 Ty Hospodine, na věky zůstáváš, a stolice tvá od národu do pronárodu.

Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

20 Proč se zapomínáš na věky na nás, a opouštíš nás za tak dlouhé časy?

Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

21 Obrať nás, ó Hospodine, k sobě, a obráceni budeme; obnov dny naše, jakž byly za starodávna.

Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

22 Nebo zdali všelijak zavržeš nás, a hněvati se budeš na nás velice?

Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!