Jób 6
1 Odpovídaje pak Job, řekl:
Felelt Jób és mondta:
2 Ó kdyby pilně zváženo bylo hořekování mé, a bída má na váze aby spolu vyzdvižena byla.
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Jistě že by se nad písek mořský těžší ukázala, pročež mi se i slov nedostává.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 Nebo střely Všemohoucího vězí ve mně, jejichž jed vysušil ducha mého, a hrůzy Boží bojují proti mně.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Zdaliž řve divoký osel nad mladistvou travou? Řve-liž vůl nad picí svou?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Zdaliž jedí to, což neslaného jest, bez soli? Jest-liž chut v věci slzké?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 Ach, kterýchž se ostýchala dotknouti duše má, ty jsou již bolesti těla mého.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Ó by se naplnila žádost má, a aby to, čehož očekávám, dal Bůh,
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Totiž, aby se líbilo Bohu setříti mne, vztáhnouti ruku svou, a zahladiti mne.
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Neboť mám ještě, čím bych se potěšoval, (ačkoli hořím bolestí, aniž mne Bůh co lituje), že jsem netajil řečí Nejsvětějšího.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 Nebo jaká jest síla má, abych potrvati mohl? Aneb jaký konec můj, abych prodlel života svého?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Zdali síla má jest síla kamenná? Zdali tělo mé ocelivé?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Zdaliž pak obrany mé není při mně? Aneb zdravý soud vzdálen jest ode mne,
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 Proti tomu, jehož lítostivost k bližnímu mizí, a kterýž bázeň Všemohoucího opustil?
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Bratří moji zmýlili mne jako potok, pominuli jako prudcí potokové,
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Kteříž kalní bývají od ledu, a v nichž se kryje sníh.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 V čas horka vysychají; když sucho bývá, mizejí z místa svého.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Sem i tam roztěkají se od toku svého obecného, v nic se obracejí a hynou.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 To vidouce houfové jdoucích z Tema, zástupové Sabejských, jenž naději měli v nich,
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 Zastyděli se, že v nich doufali; nebo přišedše až k nim, oklamáni jsou.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Tak zajisté i vy byvše, nejste; vidouce potření mé, děsíte se.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Zdali jsem řekl: Přineste mi, aneb z zboží svého udělte darů pro mne?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Aneb: Vysvoboďte mne z ruky nepřítele, a z ruky násilníků vykupte mne?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Poučte mne, a budu mlčeti, a v čem bych bloudil, poslužte mi k srozumění.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Ó jak jsou pronikavé řeči upřímé! Ale co vzdělá obviňování vaše?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Zdali jen z slov mne viniti myslíte, a převívati řeči choulostivého?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Také i na sirotka se obořujete, anobrž jámu kopáte příteli svému.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 A protož nyní chtějtež popatřiti na mne, a suďte, klamám-liť před oblíčejem vaším.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Napravte se, prosím, nechť není nepravostí; napravte se, pravím, a tak poznáte, žeť jest spravedlnost v té řeči mé.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 A jest-li na jazyku mém nepravost, neměl-liž bych, čitedlen býti bíd?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
