Jób 5
1 Zavolejž tedy, dá-liť kdo odpověd? A k kterému se z svatých obrátíš?
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2 Pakli k bláznu, zahubí ho rozhněvání, a nesmyslného zabije prchlivost.
Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3 Jáť jsem viděl blázna, an se vkořenil, ale hned jsem zle tušil příbytku jeho, řka:
Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4 Vzdáleniť jsou synové jeho od spasení; nebo potříni budou v bráně, aniž bude, kdo by je vytrhl.
Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5 Obilé jeho zžíře hladovitý, a i z prostřed trní je vychvátí; nadto sehltí násilník statek takových.
A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6 Neboť nepochází z prachu trápení, aniž se z země pučí bída.
Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7 Ale člověk rodí se k bídě, tak jako jiskry z uhlí zhůru létají.
hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
8 Jistě žeť bych já hledal Boha silného, a jemu bych předložil při svou,
Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9 Kterýž činí věci veliké, nezpytatelné, divné, a jimž počtu není,
A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10 Kterýž dává déšť na zemi, a spouští vody na pole,
A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11 Kterýž sází opovržené na místě vysokém, a žalostící vyvyšuje spasením,
hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12 Kterýž v nic obrací myšlení chytráků, tak aby nemohli k skutku přivésti ruce jejich ničeho,
Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
13 Kterýž lapá moudré v chytrosti jejich; nebo rada převrácených bláznová bývá.
Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14 Ve dne motají se jako ve tmách, a jako v noci šámají o poledni.
nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15 Kterýž zachovává od meče a od úst jejich, a chudého od ruky násilníka.
Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16 Máť zajisté nuzný naději, ale nepravost musí zacpati ústa svá.
s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17 Aj, jak blahoslavený jest člověk, kteréhož tresce Bůh! A protož káráním Všemohoucího nepohrdej.
Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18 Onť zajisté uráží, on i obvazuje; raní, ruka jeho také léčí.
mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19 Z šesti úzkostí vysvobodil by tebe, ano i v sedmi nedotklo by se tebe zlé.
Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20 V hladu vykoupil by tě od smrti, a v boji od moci meče.
Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21 Když utrhá jazyk, byl bys skryt, aniž bys se bál zhouby, když by přišla.
a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22 Zhouba a hlad buď tobě za smích, a nestrachuj se ani líté zvěři zemské.
pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23 Nebo s kamením polním příměří tvé, a zvěř lítá polní pokoj zachová k tobě.
mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24 A shledáš, žeť stánek tvůj bude bezpečný, a navrátíš se zase k příbytku svému, a nezhřešíš.
Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25 Shledáš také, žeť se rozmnoží símě tvé, a potomci tvoji jako bylina zemská.
tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26 Vejdeš v šedinách do hrobu, tak jako odnášíno bývá zralé obilí časem svým.
Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
27 Aj, toť jsme vyhledali, a takť jest; poslechniž toho, a schovej sobě to.
Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
