Jób 33
1 Slyšiž tedy, prosím, Jobe, řeči mé, a všech slov mých ušima svýma pozoruj.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Aj, jižť otvírám ústa svá, mluví jazyk můj v ústech mých.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Upřímost srdce mého a umění vynesou rtové moji.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Duch Boha silného učinil mne, a dchnutí Všemohoucího dalo mi život.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Můžeš-li, odpovídej mi, připrav se proti mně, a postav se.
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Aj, já podlé žádosti tvé buduť místo Boha silného; z bláta sformován jsem i já.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Pročež strach ze mne nepředěsí tě, a ruka má nebudeť k obtížení.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Řekl jsi pak přede mnou, a hlas ten řečí tvých slyšel jsem:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 Èist jsem, bez přestoupení, nevinný jsem, a nepravosti při mně není.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Aj, příčiny ku potření mne shledal Bůh, klade mne sobě za nepřítele,
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Svírá poutami nohy mé, střeže všech stezek mých.
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Aj, tím nejsi spravedliv, odpovídám tobě, nebo větší jest Bůh nežli člověk.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Oč se s ním nesnadníš? Žeť všech svých věcí nezjevuje?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Ano jednou mluví Bůh silný, i dvakrát, a nešetří toho člověk.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Skrze sny u vidění nočním, když připadá hluboký sen na lidi ve spaní na ložci,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 Tehdáž odkrývá ucho lidem, a čemu je učí, to zpečeťuje,
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 Aby odtrhl člověka od skutku zlého, a pýchu od muže vzdálil,
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 A zachoval duši jeho od jámy, a život jeho aby netrefil na meč.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Tresce i bolestí na lůži jeho, a všecky kosti jeho násilnou nemocí,
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Tak že sobě život jeho oškliví pokrm, a duše jeho krmi nejlahodnější.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Hyne tělo jeho patrně, a vyhlédají kosti jeho, jichž prvé nebylo vídati.
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 A tak bývá blízká hrobu duše jeho, a život jeho smrtelných ran.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Však bude-li míti anděla vykladače jednoho z tisíce, kterýž by za člověka oznámil pokání jeho:
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 Tedy smiluje se nad ním, a dí: Vyprosť jej, ať nesstoupí do porušení, oblíbilť jsem mzdu vyplacení.
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 I odmladne tělo jeho nad dítěcí, a navrátí se ke dnům mladosti své.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Kořiti se bude Bohu, a zamiluje jej, a patřiti bude na něj tváří ochotnou; nadto navrátí člověku spravedlnost jeho.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Kterýž hledě na lidi, řekne: Zhřešilť jsem byl, a to, což pravého bylo, převrátil jsem, ale nebylo mi to prospěšné.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Bůh však vykoupil duši mou, aby nešla do jámy, a život můj, aby světlo spatřoval.
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Aj, všeckoť to dělá Bůh silný dvakrát i třikrát při člověku,
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 Aby odvrátil duši jeho od jámy, a aby osvícen byl světlem živých.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Pozoruj, Jobe, poslouchej mne, mlč, ať já mluvím.
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Jestliže máš slova, odpovídej mi, nebo bych chtěl ospravedlniti tebe.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Pakli nic, ty mne poslouchej; mlč, a poučím tě moudrosti.
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
