Jób 31
1 Smlouvu jsem učinil s očima svýma, a proč bych hleděl na pannu?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Nebo jaký jest díl od Boha s hůry, aneb dědictví od Všemohoucího s výsosti?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Zdaliž zahynutí nešlechetnému a pomsta zázračná činitelům nepravosti připravena není?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Zdaliž on nevidí cest mých, a všech kroků mých nepočítá?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Obíral-li jsem se s neupřímostí, a chvátala-li ke lsti noha má:
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Nechť mne zváží na váze spravedlnosti, a přezví Bůh upřímost mou.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Uchýlil-li se krok můj s cesty, a za očima mýma odešlo-li srdce mé, a rukou mých chytila-li se jaká poškvrna:
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Tedy co naseji, nechť jiný sní, a výstřelkové moji ať jsou vykořeněni.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Jestliže se dalo přivábiti srdce mé k ženě, a u dveří bližního svého činil-li jsem úklady:
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Nechť mele jinému žena má, a nad ní ať se schylují jiní.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Neboť jest to nešlechetnost, a nepravost odsudku hodná.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Oheň ten zajisté by až do zahynutí žral, a všecku úrodu mou vykořenil.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Nechtěl-li jsem státi k soudu s služebníkem svým aneb děvkou svou v rozepři jejich se mnou?
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Nebo co bych činil, kdyby povstal Bůh silný? A kdyby vyhledával, co bych odpověděl jemu?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Zdali ten, kterýž mne v břiše učinil, neučinil i jeho? A nesformoval nás hned v životě jeden a týž?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Odepřel-li jsem žádosti nuzných, a oči vdovy jestliže jsem kormoutil?
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 A jedl-li jsem skyvu svou sám, a nejedl-li i sirotek z ní?
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Poněvadž od mladosti mé rostl se mnou jako u otce, a od života matky své býval jsem vdově za vůdce.
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Díval-li jsem se na koho, že by hynul, nemaje šatů, a nuzný že by neměl oděvu?
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Nedobrořečila-li mi bedra jeho, že rounem beranů mých se zahřel?
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Opřáhl-li jsem na sirotka rukou svou, když jsem v bráně viděl pomoc svou:
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Lopatka má od svých plecí nechť odpadne, a ruka má z kloubu svého ať se vylomí.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Nebo jsem se bál, aby mne Bůh nesetřel, jehož bych velebnosti nikoli neznikl.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Skládal-li jsem v zlatě naději svou, aneb hrudě zlata říkal-li jsem: Doufání mé?
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Veselil-li jsem se z toho, že bylo rozmnoženo zboží mé, a že ho množství nabyla ruka má?
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Hleděl-li jsem na světlost slunce svítícího, a na měsíc spanile chodící,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 Tak že by se tajně dalo svésti srdce mé, a že by líbala ústa má ruku mou?
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 I toť by byla nepravost odsudku hodná; neboť bych tím zapíral Boha silného nejvyššího.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Radoval-li jsem se z neštěstí toho, kterýž mne nenáviděl, a plésal-li jsem, když se mu zle vedlo?
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Nedopustilť jsem zajisté hřešiti ani ústům svým, abych zlořečení žádal duši jeho.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Jestliže neříkala čeládka má: Ó by nám dal někdo masa toho; nemůžeme se ani najísti?
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Nebo vně nenocoval host, dvéře své pocestnému otvíral jsem.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Přikrýval-li jsem jako jiní lidé přestoupení svá, skrývaje v skrýši své nepravost svou?
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 A ač bych byl mohl škoditi množství velikému, ale pohanění rodů děsilo mne; protož jsem mlčel, nevycházeje ani ze dveří.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Ó bych měl toho, kterýž by mne vyslyšel. Ale aj, totoť jest znamení mé: Všemohoucí sám bude odpovídati za mne, a kniha, kterouž sepsal odpůrce můj.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Víť Bůh, nenosil-li bych ji na rameni svém, neotočil-li bych ji sobě místo koruny.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Počet kroků svých oznámil bych jemu, jako kníže přiblížil bych se k němu.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Jestliže proti mně země má volala, tolikéž i záhonové její plakali,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Jídal-li jsem úrody její bez peněz, a duši držitelů jejich přivodil-li jsem k vzdychání:
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Místo pšenice nechť vzejde trní, a místo ječmene koukol. Skonávají se slova Jobova.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
