< Jób 29 >

1 Ještě dále Job vedl řeč svou, a řekl:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Ó bych byl jako za časů předešlých, za dnů, v nichž mne Bůh zachovával,
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 Dokudž svítil svící svou nad hlavou mou, při jehož světle chodíval jsem v temnostech,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Tak jako jsem byl za dnů mladosti své, dokudž přívětivost Boží byla v stanu mém,
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 Dokudž ještě Všemohoucí byl se mnou, a všudy vůkol mne dítky mé,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 Když šlepěje mé máslem oplývaly, a skála vylévala mi prameny oleje,
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 Když jsem vycházel k bráně skrze město, a na ulici strojíval sobě stolici svou.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Jakž mne spatřovali mládenci, skrývali se, starci pak povstávali a stáli.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Knížata choulili se v řečech, anobrž ruku kladli na ústa svá.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 Hlas vývod se tratil, a jazyk jejich lnul k dásním jejich.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 Nebo ucho slyše, blahoslavilo mne, a oko vida, posvědčovalo mi,
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Že vysvobozuji chudého volajícího, a sirotka, i toho, kterýž nemá spomocníka.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 Požehnání hynoucího přicházelo na mne, a srdce vdovy k plésání jsem vzbuzoval.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 V spravedlnost jsem se obláčel, a ona ozdobovala mne; jako plášť a koruna byl soud můj.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 Místo očí býval jsem slepému, a místo noh kulhavému.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 Byl jsem otcem nuzných, a na při, jíž jsem nebyl povědom, vyptával jsem se.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 A tak vylamoval jsem třenovní zuby nešlechetníka, a z zubů jeho vyrážel jsem loupež.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 A protož jsem říkal: V hnízdě svém umru, a jako písek rozmnožím dny.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 Kořen můj rozloží se při vodách, a rosa nocovati bude na ratolestech mých.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 Sláva má mladnouti bude při mně, a lučiště mé v ruce mé obnovovati se.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 Poslouchajíce, čekali na mne, a přestávali na radě mé.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Po slovu mém nic neměnili, tak na ně dštila řeč má.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Nebo očekávali mne jako deště, a ústa svá otvírali jako k přívalu žádostivému.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Žertoval-li jsem s nimi, nevěřili; pročež u vážnosti mne míti neoblevovali.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Přišel-li jsem kdy k nim, sedal jsem na předním místě, a tak bydlil jsem jako král v vojště, když smutných potěšuje.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.

< Jób 29 >