Jób 28
1 Máť zajisté stříbro prameny své, a zlato místo k přehánění.
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2 Železo z země vzato bývá, a kámen rozpuštěný dává měď.
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3 Cíl ukládá temnostem, a všelikou dokonalost člověk vystihá, kámen mrákoty a stínu smrti.
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Protrhuje se řeka na obyvatele, tak že ji nemůže žádný přebřesti, a svozována bývá uměním smrtelného člověka, i odchází.
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5 Z země vychází chléb, ačkoli pod ní jest něco rozdílného, podobného k ohni.
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6 V některé zemi jest kamení zafirové a prach zlatý,
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7 K čemuž stezky nezná žádný pták, aniž ji spatřilo oko luňáka,
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 Kteréž nešlapala mladá zvěř, aniž šel po ní lev.
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 K škřemeni vztahuje ruku svou, a z kořene převrací hory.
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10 Z skálí vyvodí potůčky, a všecko, což jest drahého, spatřuje oko jeho.
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Vylévati se řekám zbraňuje, a tak cožkoli skrytého jest, na světlo vynáší.
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 Ale moudrost kde nalezena bývá? A kde jest místo rozumnosti?
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Neví smrtelný člověk ceny její, aniž bývá nalezena v zemi živých.
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14 Propast praví: Není ve mně, moře také dí: Není u mne.
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Nedává se zlata čistého za ni, aniž odváženo bývá stříbro za směnu její.
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16 Nemůže býti ceněna za zlato z Ofir, ani za onychin drahý a zafir.
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17 Nevrovná se jí zlato ani drahý kámen, aniž směněna býti může za nádobu z ryzího zlata.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18 Korálů pak a perel se nepřipomíná; nebo nabytí moudrosti dražší jest nad klénoty.
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Není jí rovný v ceně smaragd z Mouřenínské země, aniž za čisté zlato může ceněna býti.
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20 Odkudž tedy moudrost přichází? A kde jest místo rozumnosti?
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Poněvadž skryta jest před očima všelikého živého, i před nebeským ptactvem ukryta jest.
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22 Zahynutí i smrt praví: Ušima svýma slyšely jsme pověst o ní.
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (questioned)
23 Sám Bůh rozumí cestě její, a on ví místo její.
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24 Nebo on končiny země spatřuje, a všecko, což jest pod nebem, vidí,
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25 Tak že větru váhu dává, a vody v míru odvažuje.
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 On též vyměřuje dešti právo, i cestu blýskání hromů.
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27 Hned tehdáž viděl ji, a rozhlásil ji, připravil ji, a vystihl ji.
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Èlověku pak řekl: Aj, bázeň Páně jest moudrost, a odstoupiti od zlého rozumnost.
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
