Jób 28
1 Máť zajisté stříbro prameny své, a zlato místo k přehánění.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Železo z země vzato bývá, a kámen rozpuštěný dává měď.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 Cíl ukládá temnostem, a všelikou dokonalost člověk vystihá, kámen mrákoty a stínu smrti.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Protrhuje se řeka na obyvatele, tak že ji nemůže žádný přebřesti, a svozována bývá uměním smrtelného člověka, i odchází.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 Z země vychází chléb, ačkoli pod ní jest něco rozdílného, podobného k ohni.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 V některé zemi jest kamení zafirové a prach zlatý,
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 K čemuž stezky nezná žádný pták, aniž ji spatřilo oko luňáka,
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 Kteréž nešlapala mladá zvěř, aniž šel po ní lev.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 K škřemeni vztahuje ruku svou, a z kořene převrací hory.
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 Z skálí vyvodí potůčky, a všecko, což jest drahého, spatřuje oko jeho.
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Vylévati se řekám zbraňuje, a tak cožkoli skrytého jest, na světlo vynáší.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 Ale moudrost kde nalezena bývá? A kde jest místo rozumnosti?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Neví smrtelný člověk ceny její, aniž bývá nalezena v zemi živých.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Propast praví: Není ve mně, moře také dí: Není u mne.
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Nedává se zlata čistého za ni, aniž odváženo bývá stříbro za směnu její.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 Nemůže býti ceněna za zlato z Ofir, ani za onychin drahý a zafir.
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 Nevrovná se jí zlato ani drahý kámen, aniž směněna býti může za nádobu z ryzího zlata.
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Korálů pak a perel se nepřipomíná; nebo nabytí moudrosti dražší jest nad klénoty.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Není jí rovný v ceně smaragd z Mouřenínské země, aniž za čisté zlato může ceněna býti.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 Odkudž tedy moudrost přichází? A kde jest místo rozumnosti?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Poněvadž skryta jest před očima všelikého živého, i před nebeským ptactvem ukryta jest.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Zahynutí i smrt praví: Ušima svýma slyšely jsme pověst o ní.
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Sám Bůh rozumí cestě její, a on ví místo její.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Nebo on končiny země spatřuje, a všecko, což jest pod nebem, vidí,
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Tak že větru váhu dává, a vody v míru odvažuje.
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 On též vyměřuje dešti právo, i cestu blýskání hromů.
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 Hned tehdáž viděl ji, a rozhlásil ji, připravil ji, a vystihl ji.
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 Èlověku pak řekl: Aj, bázeň Páně jest moudrost, a odstoupiti od zlého rozumnost.
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
