Jób 26
1 A odpovídaje Job, řekl:
Jób pedig felele, és monda:
2 Komu jsi napomohl? Tomu-li, kterýž nemá síly? Toho-lis retoval, kterýž jest bez moci?
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Komu jsi rady udělil? Nemoudrému-li? Hned jsi základu dostatečně poučil?
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Komužs ty řeči zvěstoval? A čí duch vyšel z tebe?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 Však i mrtvé věci pod vodami a obyvateli jejich sformovány bývají.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Ontě roztáhl půlnoční stranu nad prázdnem, zavěsil zemi na ničemž.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Zavazuje vody v oblacích svých, aniž se trhá oblak pod nimi.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 On sám zdržuje stále trůn svůj, a roztahuje na něm oblaky své.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Cíl vyměřil rozlévání se vodám, až do skonání světla a tmy.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Sloupové nebeští třesou se a pohybují od žehrání jeho.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Mocí svou rozdělil moře, a rozumností svou dutí jeho.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Duchem svým nebesa ozdobil, a ruka jeho sformovala hada dlouhého.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Aj, toť jsou jen částky cest jeho, a jak nestižitelné jest i to maličko, což jsme slyšeli o něm. Hřímání pak moci jeho kdo srozumí?
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
