Jób 21
1 A odpovídaje Job, řekl:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Poslouchejte pilně řeči mé, a bude mi to za potěšení od vás.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Postrpte mne, abych i já mluvil, a když odmluvím, posmívejž se.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Zdaliž já před člověkem naříkám? A poněvadž jest proč, jakž nemá býti ssoužen duch můj?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Pohleďte na mne, a užasněte se, a položte prst na ústa.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ano já sám, když rozvažuji své bídy, tedy se děsím, a spopadá tělo mé hrůza.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Proč bezbožní živi jsou, k věku starému přicházejí, též i bohatnou?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Símě jejich stálé jest před oblíčejem jejich s nimi, a rodina jejich před očima jejich.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Domové jejich bezpečni jsou před strachem, aniž metla Boží na nich.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Býk jejich připouštín bývá, ale ne na prázdno; kráva jejich rodí, a nepotracuje plodu.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Vypouštějí jako stádo maličké své, a synové jejich poskakují.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Povyšují hlasu při bubnu a harfě, a veselí se k zvuku muziky.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Kteříž říkají Bohu silnému: Odejdi od nás, nebo známosti cest tvých neoblibujeme.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Kdo jest Všemohoucí, abychom sloužili jemu? A jaký toho zisk, že bychom se modlili jemu?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Ale pohleď, že není v moci jejich štěstí jejich, pročež rada bezbožných vzdálena jest ode mne.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Èasto-liž svíce bezbožných hasne? Přichází-liž na ně bída jejich? Poděluje-liž je bolestmi Bůh v hněvě svém?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Bývají-liž jako plevy před větrem, a jako drtiny, kteréž zachvacuje vicher?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Odkládá-liž Bůh synům bezbožníka nepravost jeho? Odplacuje-liž jemu tak, aby to znáti mohl,
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 A aby viděly oči jeho neštěstí jeho, a prchlivost Všemohoucího že by pil?
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 O dům pak jeho po něm jaká jest péče jeho, když počet měsíců jeho bude umenšen?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Zdali Boha silného kdo učiti bude umění, kterýž sám vysokosti soudí?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Tento umírá v síle dokonalosti své, všelijak bezpečný a pokojný.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Prsy jeho plné jsou mléka, a mozk kostí jeho svlažován bývá.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Jiný pak umírá v hořkosti ducha, kterýž nikdy nejídal s potěšením.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Jednostejně v prachu lehnou, a červy se rozlezou.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Aj, známť myšlení vaše, a chytrosti, kteréž proti mně neprávě vymýšlíte.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Nebo pravíte: Kde jest dům urozeného? A kde stánek příbytků bezbožných?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Což jste se netázali jdoucích cestou? Zkušení-liž aspoň jejich nepovolíte,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Že v den neštěstí ochranu mívá bezbožný, v den, pravím, rozhněvání přistřín bývá?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kdo jemu oznámí zjevně cestu jeho? Aneb za to, co činil, kdo jemu odplatí?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 A však i on k hrobu vyprovozen bude, a tam zůstane.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Sladnou jemu hrudy údolí, nadto za sebou všecky lidi táhne, těch pak, kteříž ho předešli, není počtu.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Hle, jak vy mne marně troštujete, nebo v odpovědech vašich nezůstává než faleš.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
