Jób 19
1 Tedy odpověděv Job, řekl:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Dokudž trápiti budete duši mou, a dotírati na mne řečmi svými?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Již na desetkrát zhaněli jste mne, aniž se stydíte, že se zatvrzujete proti mně.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Ale nechť jest tak, že jsem zbloudil, při mně zůstane blud můj.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Jestliže se pak vždy proti mně siliti chcete, a obviňujíc mne, za pomoc sobě bráti proti mně potupu mou:
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Tedy vězte, že Bůh podvrátil mne, a sítí svou otáhl mne.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Nebo aj, volám-li pro nátisk, nemám vyslyšení; křičím-li, není rozsouzení.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Cestu mou zapletl tak, abych nikoli projíti nemohl, a stezky mé temnostmi zastřel.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Slávu mou se mne strhl, a sňal korunu s hlavy mé.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Zpodvracel mne všudy vůkol, abych zahynul, a vyvrátil jako strom naději mou.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Nadto zažžel proti mně prchlivost svou, a přičtl mne mezi nepřátely své.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Pročež přitáhše houfové jeho, učinili sobě ke mně cestu, a vojensky se položili okolo stanu mého.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Bratří mé ode mne vzdálil, a známí moji všelijak se mne cizí.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Opustili mne příbuzní moji, a známí moji zapomenuli se na mne.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Podruhové domu mého a děvky mé za cizího mne mají, cizozemec jsem před očima jejich.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Na služebníka svého volám, ale neozývá se, i když ho ústy svými pěkně prosím.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Dýchání mého štítí se manželka má, ačkoli pokorně jí prosím, pro dítky života mého.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Nadto i ti nejšpatnější pohrdají mnou; i když povstanu, utrhají mi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 V ošklivost mne sobě vzali všickni rádcové moji, a ti, kteréž miluji, obrátili se proti mně.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 K kůži mé jako k masu mému přilnuly kosti mé, kůže při zubích mých toliko v cele zůstala.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Slitujte se nade mnou, slitujte se nade mnou, vy přátelé moji; nebo ruka Boží se mne dotkla.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Proč mi se protivíte tak jako Bůh silný, a masem mým nemůžte se nasytiti?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ó kdyby nyní sepsány byly řeči mé, ó kdyby v knihu vepsány byly,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Anobrž rafijí železnou a olovem na věčnost na skále aby vyryty byly.
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Ačkoli já vím, že vykupitel můj živ jest, a že v den nejposlednější nad prachem se postaví.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 A ač by kůži mou i tělo červi zvrtali, však vždy v těle svém uzřím Boha.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Kteréhož já uzřím sobě, a oči mé spatří jej, a ne jiný, jakkoli zhynula ledví má u vnitřnosti mé.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Ješto byste říci měli: I pročež ho trápíme? poněvadž základ dobré pře při mně se nalézá.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Bojte se meče, nebo pomsta za nepravosti jest meč, a vězte, žeť bude soud.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
