Jób 17
1 Dýchání mé ruší se, dnové moji hynou, hrobu blízký jsem.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Jistě posměvači jsou u mne, a pro jejich mne kormoucení nepřichází ani sen na oči mé.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Postav mi, prosím, rukojmě za sebe; kdo jest ten, nechť mi na to ruky podá.
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Nebo srdce jejich přikryl jsi, aby nerozuměli, a protož jich nepovýšíš.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Kdož pochlebuje bližním, oči synů jeho zhynou.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Jistě vystavil mne za přísloví lidem, a za divadlo všechněm,
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Tak že pro žalost pošly oči mé, a oudové moji všickni stínu jsou podobni.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Užasnouť se nad tím upřímí, a však nevinný proti pokrytci vždy se zsilovati bude.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Přídržeti se bude, pravím, spravedlivý cesty své, a ten, jenž jest čistých rukou, posilní se více.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Tolikéž i vy všickni obraťte se, a poďte, prosím; neboť nenacházím mezi vámi moudrého.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Dnové moji pomíjejí, myšlení má mizejí, přemyšlování, pravím, srdce mého.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Noc mi obracejí v den, a světla denního ukracují pro přítomnost temností.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 Jámu nazovu otcem svým, matkou pak a sestrou svou červy.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Kdež jest tedy očekávání mé? A kdo to, čím bych se troštoval, spatří?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
