< Jób 12 >

1 Odpověděv pak Job, řekl:
Felele erre Jób, és monda:
2 V pravdě, že jste vy lidé, a že s vámi umře moudrost.
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 I jáť mám srdce jako vy, aniž jsem zpozdilejší než vy, anobrž při komž toho není?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Za posměch příteli svému jsem, kteréhož, když volá, vyslýchá Bůh; v posměchuť jest spravedlivý a upřímý.
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Pochodně zavržená jest (podlé smýšlení člověka pokoje užívajícího) ten, kterýž jest blízký pádu.
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Pokojné a bezpečné příbytky mají loupežníci ti, kteříž popouzejí Boha silného, jimž on uvodí dobré věci v ruku jejich.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Ano zeptej se třebas hovad, a naučí tě, aneb ptactva nebeského, a oznámí tobě.
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Aneb rozmluv s zemí, a poučí tě, ano i ryby mořské vypravovati budou tobě.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Kdo nezná ze všeho toho, že ruka Hospodinova to učinila?
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 V jehož ruce jest duše všelikého živočicha, a duch každého těla lidského.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Zdaliž ucho slov rozeznávati nebude, tak jako dásně pokrmu okoušejí?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Při starcích jest moudrost, a při dlouhověkých rozumnost.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Nadto pak u Boha moudrost a síla, jehoť jest rada a rozumnost.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Jestliže on boří, nemůže zase stavíno býti; zavírá-li člověka, nemůže býti otevříno.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Hle, tak zastavuje vody, až i vysychají, a tak je vypouští, že podvracejí zemi.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 U něho jest síla a bytnost, jeho jest ten, kterýž bloudí, i kterýž v blud uvodí.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 On uvodí rádce v nemoudrost, a z soudců blázny činí.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Svazek králů rozvazuje, a pasem přepasuje bedra jejich.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 On uvodí knížata v nemoudrost, a mocné vyvrací.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 On odjímá řeč výmluvným, a soud starcům béře.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 On vylévá potupu na urozené, a sílu mocných zemdlívá.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 On zjevuje hluboké věci z temností, a vyvodí na světlo stín smrti.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 On rozmnožuje národy i hubí je, rozšiřuje národy i zavodí je.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 On odjímá srdce předním z lidu země, a v blud je uvodí na poušti bezcestné,
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 Aby šámali ve tmě bez světla. Summou, činí, aby bloudili jako opilý.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

< Jób 12 >