Jób 10
1 Stýště se duši mé v životě mém, vypustím nad sebou naříkání své, mluviti budu v hořkosti duše své.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 Dím Bohu: Neodsuzuj mne, oznam mi, proč se nesnadníš se mnou?
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Jaký máš na tom užitek, že mne ssužuješ, že pohrdáš dílem rukou svých, a radu bezbožných osvěcuješ?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Zdali oči tělesné máš? Zdali tak, jako hledí člověk, ty hledíš?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Zdaž jsou jako dnové člověka dnové tvoji, a léta tvá podobná dnům lidským,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 Že vyhledáváš nepravosti mé, a na hřích můj se vyptáváš?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Ty víš, žeť nejsem bezbožný, ačkoli není žádného, kdo by mne vytrhl z ruky tvé.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Ruce tvé sformovaly mne, a učinily mne, a teď pojednou všudy vůkol hubíš mne.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Pamětliv buď, prosím, že jsi mne jako hlinu učinil, a že v prach zase obrátíš mne.
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Zdalis mne jako mléka neslil, a jako syření neshustil?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Kůží a masem přioděl jsi mne, a kostmi i žilami spojils mne.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Života z milosrdenství udělil jsi mi, přesto navštěvování tvé ostříhalo dýchání mého.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Ale toto skryl jsi v srdci svém; vím, žeť jest to při tobě.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 Jakž zhřeším, hned mne šetříš, a od nepravosti mé neočišťuješ mne.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Jestliže jsem bezbožný, běda mně; pakliť jsem spravedlivý, ani tak nepozdvihnu hlavy, nasycen jsa hanbou, a vida trápení své,
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 Kteréhož vždy více přibývá. Honíš mne jako lev, a jedno po druhém divně se mnou zacházíš.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Obnovuješ svědky své proti mně, a rozmnožuješ rozhněvání své na mne; vojska jedna po druhých jsou proti mně.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Proč jsi jen z života vyvedl mne? Ó bych byl zahynul, aby mne bylo ani oko nevidělo,
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 A abych byl, jako by mne nikdy nebylo, z života do hrobu abych byl vnesen.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Zdaliž jest mnoho dnů mých? Ponechejž tedy a popusť mne, abych maličko pookřál,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Prvé než odejdu tam, odkudž se zase nenavrátím, do krajiny tmavé, anobrž stínu smrti,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 Do krajiny, pravím, tmavé, kdež jest sama mrákota stínu smrti, a kdež není žádných proměn, ale sama pouhá mrákota.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
