Židům 8
1 Ale summa toho mluvení tato jest, že takového máme nejvyššího kněze, kterýž se posadil na pravici trůnu velebnosti v nebesích.
A legfontosabb azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült,
2 Služebník jsa svatyně, a pravého toho stánku, kterýž Pán vzdělal, a ne člověk.
mint a szent helynek és az igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.
3 Všeliký zajisté nejvyšší kněz k obětování darů a obětí bývá ustanoven, a protož potřebí bylo, aby i tento měl, co by obětoval.
Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy legyen valamije, amit áldozatul vigyen.
4 Nebo kdyby byl na zemi, aniž by knězem byl, když by zůstávali ti kněží, kteříž obětují dary podle Zákona,
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak papok, akik a törvény szerint áldozati ajándékokat mutatnak be,
5 Sloužíce podobenství a stínu nebeských věcí, jakož Mojžíšovi od Boha řečeno bylo, když dokonávati měl stánek: Hlediž, prý, abys udělal všecko ku podobenství, kteréžť jest ukázáno na hoře.
Ezek a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten mondta Mózesnek, amikor fel akarta állítani a sátort: „Meglásd – így szólt –, hogy mindent arra a mintára készíts, amelyet a hegyen láttál.“
6 Nyní pak tento náš nejvyšší kněz tím důstojnějšího došel úřadu, čímž i lepší smlouvy prostředníkem jest, kterážto lepšími zaslíbeními jest utvrzena.
Most azonban a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Nebo kdyby ona první byla bez úhony, nebylo by hledáno místa druhé.
Mert ha az első kifogástalan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8 Nebo obviňuje Židy, dí: Aj, dnové jdou, praví Pán, v nichž vejdu s domem Izraelským a s domem Judským v smlouvu novou.
Mert megdorgálva őket így szól: „Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr, és Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök.
9 Ne podle smlouvy té, kterouž jsem učinil s otci jejich v ten den, když jsem je vzal za ruku jejich, abych je vyvedl z země Egyptské. Nebo oni nezůstali v smlouvě mé, a já opustil jsem je, praví Pán.
Nem olyan szövetséget, amelyet kötöttem az ő atyáikkal azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból. Mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, azért én sem, törődtem velük“– ezt mondja az Úr.
10 Protož tatoť jest smlouva, v kterouž vejdu s domem Izraelským po těch dnech, praví Pán: Dám zákony své v mysl jejich, a na srdcích jejich napíši je, a budu jejich Bohem, a oni budou mým lidem.
„Ez lesz az a szövetség, amelyet kötök Izrael házával ama napok múltán – így szól az Úr –, törvényemet adom elméjükbe, és az ő szívükbe írom be azokat, és Istenük leszek, ők pedig népem.
11 A nebudouť učiti jeden každý bližního svého, a jeden každý bratra svého, říkajíce: Poznej Pána, protože mne všickni znáti budou, od nejmenšího z nich až do největšího z nich.
Akkor senki sem tanítja az ő felebarátját és atyjafiát ezt mondva: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, kicsik és nagyok egyaránt.
12 Nebo milostiv budu nepravostem jejich, a na hříchy jejich, ani na nepravosti jejich nikoli nezpomenu více.
Mert megkegyelmezek álnokságuknak, és bűneikről és gonoszságukról nem emlékezem meg.“
13 A kdyžť praví o nové, tedy pokládá první za vetchou; což pak vetší a schází, blízké jest zahynutí.
Amikor az újról beszél, óvá tette az elsőt, ami pedig elavult, közel van az enyészethez.
