2 Samuelova 22
1 Mluvil pak David Hospodinu slova písně této v ten den, když ho vysvobodil Hospodin z ruky všech nepřátel jeho, i z ruky Saulovy.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 A řekl: Hospodin skála má a hrad můj, i vysvoboditel můj se mnou.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Bůh skála má, doufati budu v něho; štít můj a roh spasení mého, vyvýšení mé a útočiště mé, spasitel můj, kterýž od násilí vysvobozuje mne.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Chvály hodného vzýval jsem Hospodina, a od nepřátel svých vysvobozen jsem.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Nebo obklíčily mne byly úzkosti smrti, a proudové bezbožných předěsili mne.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 V úzkosti své vzýval jsem Hospodina, a k Bohu svému volal jsem, i vyslyšel z chrámu svého hlas můj, a křik můj přišel v uši jeho.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Tedy pohnula se a zatřásla země, základové nebes pohnuli se, a třásli se pro rozhněvání jeho.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Dým vycházel z chřípí jeho, a oheň zžírající z úst jeho, od něhož se uhlí roznítilo.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Nakloniv nebes, sstoupil, a mrákota byla pod nohami jeho.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 I vsedl na cherubín a letěl, a spatřín jest na peří větrovém.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Položil temnosti vůkol sebe jako stany, shrnutí vod, oblaky husté.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Od blesku oblíčeje jeho rozpálilo se uhlí řeřavé.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Hřímal s nebes Hospodin, a Nejvyšší vydal zvuk svůj.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Vystřelil i střely, kterýmiž je rozptýlil, a blýskání, jímž je porazil.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 I ukázaly se hlubiny mořské, a odkryti jsou základové okršlku, pro zůřivé kárání Hospodinovo, pro dmýchání větru chřípí jeho.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Poslav s výsosti, přijal mne, vytáhl mne z vod velikých.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Vysvobodil mne od nepřítele mého silného, od těch, kteříž mne nenáviděli, ačkoli silnější mne byli.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Předstihli mne v den trápení mého, ale Hospodin byl mi podpora.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Kterýž vyvedl mne na prostranství, vysvobodil mne, nebo sobě oblíbil mne.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, podlé čistoty rukou mých odplatil mi.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Nebo jsem ostříhal cest Hospodinových, aniž jsem se bezbožně strhl Boha svého.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Všickni zajisté soudové jeho jsou před oblíčejem mým, aniž jsem od kterých ustanovení jeho odstoupil.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 A tak byv dokonalý před ním, šetřil jsem, abych se nedopustil nepravosti.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Protož odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, vedlé čistoty mé před očima jeho.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Ty, Pane, s milosrdným milosrdně nakládáš, a k upřímému upřímě se máš.
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 K sprostnému sprostně se ukazuješ, a s převráceným převráceně zacházíš.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Lid pak ssoužený vysvobozuješ, ale před vysokomyslnými oči své sklopuješ.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Ty zajisté jsi svíce má, ó Hospodine. Hospodin jistě osvěcuje temnosti mé.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Nebo v tobě proběhl jsem vojska, v Bohu svém přeskočil jsem zed.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Toho Boha silného cesta jest dokonalá, výmluvnosti Hospodinovy přečištěné; onť jest štít všech, kteříž doufají v něho.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Nebo kdo jest Bohem kromě Hospodina? A kdo jest skalou kromě Boha našeho?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Bůh jest síla má i vojska mého, onť působí volnou cestu mou.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Èiní nohy mé jako laní, a na vysokých místech mých postavuje mne.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Cvičí ruce mé k boji, tak že lámi lučiště ocelivá rukama svýma.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Nebo dal mi štít spasení svého, a dobrotivost jeho zvelebila mne.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Rozšířil kroky mé pode mnou, aby se nepodvrtly nohy mé.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Honil jsem nepřátely své a zahladil jsem je, aniž jsem se navrátil, dokudž jsem jich nevyplénil.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Docela jsem je vyhubil a sprobodal jsem je, tak že nepovstanou; i padli pod nohy mé.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Ty zajisté, Bože, přepásals mne udatností k boji, porazils pode mne ty, kteříž povstávají proti mně.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Nýbrž dals mi šíji nepřátel mých, těch, kteříž v nenávisti měli mne, a vyplénil jsem je.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Ohlédali se, ale nebyl, kdo by vysvobodil, k Hospodinu, ale nevyslyšel jich.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 I potřel jsem je jako prach země, jako bláto na ulicích potlačil a rozptýlil jsem je.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Ty jsi mne vytrhl z různic lidu mého, zachovals mne, abych byl za hlavu národům; lid neznámý mně sloužil.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Cizozemci lhali mi, a jakž zaslechli, uposlechli mne.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Cizozemci svadli, a třásli se i v ohradách svých.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Živť jest Hospodin, a požehnaná skála má; protož ať jest vyvyšován Bůh, skála spasení mého,
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Bůh silný, kterýž dává mi pomsty a podmaňuje mi lidi.
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 Vyvodíš mne z prostřed nepřátel mých, a nad povstávajícími proti mně vyvyšuješ mne, člověka nepravého mne zbavuješ.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Protož chváliti tě budu, Hospodine, mezi národy, a jménu tvému žalmy zpívati budu.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Onť jest hrad jistého spasení krále svého, a ten, kterýž činí milosrdenství pomazanému svému Davidovi, i semeni jeho až na věky.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
