Žalmy 94
1 Bože silný pomst, Hospodine, Bože silný pomst, zastkvěj se.
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Zdvihni se, ó soudce vší země, a dej odplatu pyšným.
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Až dokud bezbožní, Hospodine, až dokud bezbožní budou plésati,
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Žváti a hrdě mluviti, honosíce se, všickni činitelé nepravosti?
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Lid tvůj, Hospodine, potírati a dědictví tvé bědovati?
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 Vdovy a příchozí mordovati, a sirotky hubiti,
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 Říkajíce: Nehledíť na to Hospodin, aniž tomu rozumí Bůh Jákobův?
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Rozumějte, ó vy hovadní v lidu, a vy blázni, kdy srozumíte?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Zdali ten, jenž učinil ucho, neslyší? A kterýž stvořil oko, zdali nespatří?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Zdali ten, jenž tresce národy, nebude kárati, kterýž učí lidi umění?
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Hospodinť zná myšlení lidská, že jsou pouhá marnost.
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Blahoslavený jest ten muž, kteréhož ty cvičíš, Hospodine, a z zákona svého jej vyučuješ.
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 Abys mu způsobil pokoj před časy zlými, až by za tím vykopána byla bezbožníku jáma.
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 Neboť neopustí Hospodin lidu svého, a dědictví svého nezanechá,
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Ale až k spravedlnosti navrátí se soud, a za ním všickni upřímého srdce.
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Kdož by se byl o mne zasadil proti zlostníkům? Kdo by se byl za mne postavil proti těm, jenž páší nepravost?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Kdyby mi Hospodin nebyl ku pomoci, tudíž by se byla octla duše má v mlčení.
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Již jsem byl řekl: Klesla noha má, ale milosrdenství tvé, ó Hospodine, zdrželo mne.
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Ve množství přemyšlování mých u vnitřnosti mé, tvá potěšování obveselovala duši mou.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Zdaliž se k tobě přitovaryší stolice převráceností těch, jenž vynášejí nátisk mimo spravedlnost,
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 Jenž se shlukují proti duši spravedlivého, a krev nevinnou odsuzují?
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Ale Hospodin jest mým hradem vysokým, a Bůh můj skalou útočiště mého.
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Onť obrátí na ně nepravost jejich, a zlostí jejich zahladí je, zahladí je Hospodin Bůh náš.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
