Žalmy 91
1 Ten, kdož v skrýši Nejvyššího přebývá, v stínu Všemohoucího odpočívati bude.
A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
2 Dím Hospodinu: Útočiště mé a hrad můj, Bůh můj, v němž naději skládati budu.
azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
3 Onť zajisté vysvobodí tě z osídla lovce, a od nejjedovatějšího nakažení morního.
Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
4 Brky svými přikryje tě, a pod křídly jeho bezpečen budeš; místo štítu a pavézy budeš míti pravdu jeho.
Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
5 Nebudeš se báti přístrachu nočního, ani střely létající ve dne.
Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
6 Ani nakažení morního, vlekoucího se v mrákotě, ani povětří morního, v polední čas hubícího.
a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
7 Padne jich po boku tvém tisíc, a deset tisíců po pravici tvé, ale k tobě se to nepřiblíží.
Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
8 Očima toliko svýma to spatříš, a odplatě bezbožných se podíváš.
Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
9 Poněvadž jsi Hospodina, kterýž útočiště mé jest, a Nejvyššího za svůj příbytek položil,
Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
10 Nepřihodí se tobě nic zlého, aniž se přiblíží jaká rána k stánku tvému.
Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
11 Nebo andělům svým přikázal o tobě, aby tě ostříhali na všech cestách tvých.
mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
12 Na rukou ponesou tě, abys neurazil o kámen nohy své.
Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13 Po lvu a bazališku choditi budeš, a pošlapáš lvíče i draka.
Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
14 Poněvadž mne, dí Bůh, zamiloval, vysvobodím jej, a vyvýším; nebo poznal jméno mé.
Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Vzývati mne bude, a vyslyším jej; já s ním budu v ssoužení, vytrhnu a oslavím jej.
Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
16 Dlouhostí dnů jej nasytím, a ukáži jemu spasení své.
Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
