Žalmy 16
1 Zlatý zpěv Davidův. Ostříhej mne, Bože silný, neboť v tebe doufám.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Rciž, duše má, Hospodinu: Ty jsi Pán můj, dobrota má nic tobě neprospěje.
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 Ale svatým, kteříž jsou na zemi, a znamenitým, v nichž všecka líbost má.
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Rozmnožují bolesti své ti, kteříž k cizímu bohu chvátají; neokusím obětí jejich ze krve, aniž vezmu jména jejich ve rty své.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Hospodin jest částka dílu mého a kalicha mého; ty zdržuješ los můj.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Provazcové padli mi na místech veselých, a dědictví rozkošné dostalo se mi.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Dobrořečiti budu Hospodinu, kterýž mi radí; nebo i v noci vyučují mne ledví má.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 Představuji Hospodina před oblíčej svůj vždycky, a kdyžť jest mi po pravici, nikoli se nepohnu.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Z té příčiny rozveselilo se srdce mé, a zplésala sláva má, ano i tělo mé v bezpečnosti přebývati bude.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
11 Známou učiníš mi cestu života; sytost hojného veselí jest před oblíčejem tvým, a dokonalé utěšení po pravici tvé až na věky.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
