Žalmy 119
1 Aleph. Blahoslavení ti, kteříž jsou ctného obcování, kteříž chodí v zákoně Hospodinově.
Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Blahoslavení, kteříž ostříhají svědectví jeho, a kteříž ho celým srdcem hledají.
Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3 Nečiní zajisté nepravosti, ale kráčejí po cestách jeho.
És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4 Ty jsi přikázal, aby pilně bylo ostříháno rozkazů tvých.
Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5 Ó by spraveny byly cesty mé k ostříhání ustanovení tvých.
Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6 Tehdážť nebudu zahanben, když budu patřiti na všecka přikázaní tvá.
Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Oslavovati tě budu v upřímnosti srdce, když se vyučovati budu právům spravedlnosti tvé.
Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 Ustanovení tvých budu ostříhati s pilností, toliko neopouštěj mne.
A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Beth. Jakým způsobem očistí mládenec stezku svou? Takovým, aby se choval vedlé slova tvého.
Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Celým srdcem svým hledám tebe, nedopouštějž mi blouditi od přikázaní tvých.
Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 V srdci svém skládám řeč tvou, abych nehřešil proti tobě.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Ty chvály hodný Hospodine, vyuč mne ustanovením svým.
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Rty svými vypravuji o všech soudech úst tvých.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Z cesty svědectví tvých raduji se více, než z největšího zboží.
Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 O přikázaních tvých přemyšluji, a patřím na stezky tvé.
A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 V ustanoveních tvých se kochám, aniž se zapomínám na slovo tvé.
Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17 Gimel Tu milost učiň s služebníkem svým, abych, dokudž jsem živ, ostříhal slova tvého.
Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Otevři oči mé, abych spatřoval divné věci z zákona tvého.
Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Příchozí jsem na tom světě, neukrývejž přede mnou přikázaní svých.
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20 Umdlévá duše má pro žádost soudů tvých všelikého času.
Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Vyhlazuješ pyšné, zlořečené, kteříž bloudí od přikázaní tvých.
Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Odejmi ode mne útržku a potupu, neboť ostříhám svědectví tvých.
Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23 Také i knížata se zasazují, a mluví proti mně, služebník pak tvůj přemýšlí o ustanoveních tvých.
Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24 Svědectví tvá zajisté jsou mé rozkoše a moji rádcové.
A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25 Daleth Přilnula k prachu duše má; obživiž mne podlé slova svého.
Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Cesty své předložilť jsem, a vyslýchals mne; vyuč mne ustanovením svým.
Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Cestě rozkazů tvých dej ať vyrozumívám, a ať přemýšlím o divných skutcích tvých.
Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Rozplývá se zámutkem duše má, očerstviž mne podlé slova svého.
Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 Cestu lživou odvrať ode mne, a zákon svůj z milosti dej mi.
A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Cestu pravou jsem vyvolil, soudy tvé sobě předkládám.
Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31 Svědectví tvých se přídržím, Hospodine, nedejž mi zahanbenu býti.
Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 Cestou rozkazů tvých poběhnu, když ty rozšíříš srdce mé.
A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 He Vyuč mne, Hospodine, cestě ustanovení svých, kteréž bych ostříhal do konce.
Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34 Dej mi ten rozum, ať šetřím zákona tvého, a ať ho ostříhám celým srdcem.
Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35 Dej, ať chodím cestou přikázaní tvých; nebo v tom svou rozkoš skládám.
Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Nakloň srdce mého k svědectvím svým, a ne k lakomství.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Odvrať oči mé, ať nehledí marnosti; na cestě své obživ mne.
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Potvrď služebníku svému řeči své, kterýž se oddal k službě tvé.
Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Odvrať ode mne pohanění, jehož se bojím; nebo soudové tvoji dobří jsou.
Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Aj, toužím po rozkázaních tvých; dej, ať jsem živ v spravedlnosti tvé.
Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 Vav Ó ať se přiblíží ke mně milosrdenství tvá, Hospodine, a spasení tvé vedlé řeči tvé,
És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Tak abych odpovědíti uměl utrhači svému skutkem, že doufání skládám v slovu tvém.
Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 A nevynímej z úst mých slova nejpravějšího; neboť na soudy tvé očekávám.
És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 I budu ostříhati zákona tvého ustavičně, od věků až na věky,
És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 A bez přestání choditi na širokosti, neboť jsem se dotázal rozkazů tvých.
És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 Nýbrž mluviti budu o svědectvích tvých i před králi, a nebudu se hanbiti.
És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 Nebo rozkoš svou skládám v přikázaních tvých, kteráž jsem zamiloval.
És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 Přičinímť i ruce své k přikázaním tvým, kteráž miluji, a přemýšleti budu o ustanoveních tvých.
És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49 Zajin Rozpomeň se na slovo k služebníku svému, kterýmž jsi mne ubezpečil.
Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Toť jest má útěcha v ssoužení mém, že mne slovo tvé obživuje.
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 Pyšní mi se velmi posmívají, však od zákona tvého se neuchyluji.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52 Neboť se rozpomínám na soudy tvé věčné, Hospodine, kterýmiž se potěšuji.
Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53 Děsím se nad bezbožnými, kteříž opouštějí zákon tvůj.
Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Ustanovení tvá jsou mé písničky na místě mého putování.
Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Rozpomínám se i v noci na jméno tvé, Hospodine, a ostříhám zákona tvého.
Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Toť mám odtud, abych ostříhal rozkazů tvých.
Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57 Cheth Díl můj, řekl jsem, Hospodine, ostříhati výmluvnosti tvé.
Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Modlívám se milosti tvé v celém srdci: Smiluj se nade mnou podlé slova svého.
Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Rozvážil jsem na mysli cesty své, a obrátil jsem nohy své k tvým svědectvím.
Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Pospíchámť a neodkládám ostříhati rozkazů tvých.
Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Rota bezbožníků zloupila mne, na zákon tvůj se nezapomínám.
Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62 O půlnoci vstávám, abych tě oslavoval v soudech spravedlnosti tvé.
Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Účastník jsem všech, kteříž se bojí tebe, a těch, kteříž ostříhají přikázaní tvých.
Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 Milosrdenství tvého, Hospodine, plná jest země, ustanovením svým vyuč mne.
A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Teth Dobrotivě jsi nakládal s služebníkem svým, Hospodine, podlé slova svého.
Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Pravému soudu a umění vyuč mne, nebo jsem přikázaním tvým uvěřil.
Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Prvé než jsem snížen byl, bloudil jsem, ale nyní výmluvnosti tvé ostříhám.
Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Dobrý jsi ty a dobrotivý, vyuč mne ustanovením svým.
Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 Složiliť jsou lež proti mně pyšní, ale já celým srdcem ostříhám přikázaní tvých.
A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70 Zbřidlo jako tuk srdce jejich, já zákonem tvým se potěšuji.
Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 K dobrémuť jest mi to, že jsem pobyl v trápení, abych se naučil ustanovením tvým.
Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 Za lepší sobě pokládám zákon úst tvých, nežli na tisíce zlata a stříbra.
A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 Jod Ruce tvé učinily a sformovaly mne, dej mi ten rozum, abych se naučil přikázaním tvým,
A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 Tak aby bojící se tebe mne vidouce, radovali se, že na slovo tvé očekávám.
A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Seznávámť, Hospodine, že jsou spravedliví soudové tvoji, a že jsi mne hodně potrestal.
Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Nechať jest již zřejmé milosrdenství tvé ku potěšení mému, podlé řeči tvé mluvené služebníku tvému.
Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Přiďtež na mne slitování tvá, abych živ býti mohl; nebo zákon tvůj rozkoš má jest.
Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Zahanbeni buďte pyšní, proto že lstivě chtěli mne podvrátiti, já pak přemyšluji o přikázaních tvých.
Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79 Obraťtež se ke mně, kteříž se bojí tebe, a kteříž znají svědectví tvá.
Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Budiž srdce mé upřímé při ustanoveních tvých, tak abych nebyl zahanben.
Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Kaph Touží duše má po spasení tvém, na slovo tvé očekávám.
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 Hynou i oči mé žádostí výmluvností tvých, když říkám: Skoro-liž mne potěšíš?
A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Ačkoli jsem jako nádoba kožená v dymu, na ustanovení tvá však jsem nezapomenul.
Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84 Mnoho-liž bude dní služebníka tvého? Skoro-liž soud vykonáš nad těmi, kteříž mi protivenství činí?
Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85 Vykopali mi pyšní jámy, kterážto věc není podlé zákona tvého.
Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86 Všecka přikázaní tvá jsou pravda; bez příčiny mi se protiví, spomoziž mi.
Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Téměřť jsou mne již v nic obrátili na zemi, já jsem však neopustil přikázaní tvých.
Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 Podlé milosrdenství svého obživ mne, abych ostříhal svědectví úst tvých.
A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Lamed Na věky, ó Hospodine, slovo tvé trvánlivé jest v nebesích.
Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Od národu do pronárodu pravda tvá, utvrdil jsi zemi, a tak stojí.
Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91 Vedlé úsudků tvých stojí to vše do dnešního dne, všecko to zajisté jsou služebníci tvoji.
A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Byť zákon tvůj nebyl mé potěšení, dávno bych byl zahynul v svém trápení.
Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Na věky se nezapomenu na rozkazy tvé; jimi zajisté obživil jsi mne.
Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tvůjť jsem já, zachovávejž mne; nebo přikázaní tvá zpytuji.
Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Očekávajíť na mne bezbožní, aby mne zahubili, já pak svědectví tvá rozvažuji.
Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Každé věci dokonalé vidím skončení; rozkaz tvůj jest přeširoký náramně.
Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Mem Ó jak miluji zákon tvůj, tak že každého dne on jest mé přemyšlování.
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Nad nepřátely mé moudřejšího mne činíš přikázaními svými; nebo mám je ustavičně před sebou.
Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Nade všecky své učitele rozumnější jsem učiněn; nebo svědectví tvá jsou má přemyšlování.
Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 I nad starce opatrnější jsem, nebo přikázaní tvých ostříhám.
Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Od každé cesty zlé zdržuji nohy své, abych ostříhal slova tvého.
Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Od soudů tvých se neodvracuji, proto že ty mne vyučuješ.
Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103 Ó jak jsou sladké dásním mým výmluvnosti tvé, nad med ústům mým.
Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104 Z přikázaní tvých rozumnosti jsem nabyl, a protož všeliké cesty bludné nenávidím.
A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Nun Svíce nohám mým jest slovo tvé, a světlo stezce mé.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Přisáhl jsem, což i splním, že chci ostříhati soudů spravedlnosti tvé.
Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Ztrápenýť jsem přenáramně, Hospodine, obživiž mne vedlé slova svého.
Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Dobrovolné oběti úst mých, žádám, oblib, Hospodine, a právům svým vyuč mne.
Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Duše má jest v ustavičném nebezpečenství, a však na zákon tvůj se nezapomínám.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110 Polékli jsou mi bezbožní osídlo, ale já od rozkazů tvých se neodvracím.
Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 Za dědictví věčné ujal jsem svědectví tvá, neboť jsou radost srdce mého.
A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Naklonil jsem srdce svého k vykonávání ustanovení tvých ustavičně, až i do konce.
Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113 Samech Výmyslků nenávidím, zákon pak tvůj miluji.
Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Skrýše má a pavéza má ty jsi, na slovo tvé očekávám.
Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Odstuptež ode mne nešlechetníci, abych ostříhal přikázaní Boha svého.
Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Zdržujž mne podlé slova svého, tak abych živ byl, a nezahanbuj mne v mém očekávání.
Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Posiluj mne, abych zachován byl, a patřil k ustanovením tvým ustavičně.
Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Potlačuješ všecky ty, kteříž odstupují od ustanovení tvých; neboť jest lživá opatrnost jejich.
Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119 Jako trůsku odmítáš všecky bezbožníky země, a protož miluji svědectví tvá.
Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Děsí se strachem před tebou tělo mé; nebo soudů tvých bojím se.
Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121 Ajin Činím soud a spravedlnost, nevydávejž mne mým násilníkům.
Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Zastup sám služebníka svého k dobrému, tak aby mne pyšní nepotlačili.
Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Oči mé hynou čekáním na spasení tvé, a na výmluvnost spravedlnosti tvé.
Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Nalož s služebníkem svým vedlé milosrdenství svého, a ustanovením svým vyuč mne.
Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Služebník tvůj jsem já, dejž mi rozumnost, abych uměl svědectví tvá.
Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Časť jest, abys se přičinil, Hospodine; zrušili zákon tvůj.
Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Z té příčiny miluji přikázaní tvá více nežli zlato, i to, kteréž jest nejlepší.
Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 A proto, že všecky rozkazy tvé o všech věcech pravé býti poznávám, všeliké stezky bludné nenávidím.
Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129 Pe Předivnáť jsou svědectví tvá, a protož jich ostříhá duše má.
Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130 Začátek učení tvého osvěcuje, a vyučuje sprostné rozumnosti.
A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131 Ústa svá otvírám, a dychtím, nebo přikázaní tvých jsem žádostiv.
Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Popatřiž na mne, a smiluj se nade mnou podlé práva těch, kteříž milují jméno tvé.
Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133 Kroky mé utvrzuj v slovu svém, a nedej, aby nade mnou panovati měla jaká nepravost.
Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Vysvoboď mne z nátisků lidských, abych ostříhal rozkazů tvých.
Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135 Zasvěť tvář svou nad služebníkem svým, a ustanovením svým vyuč mne.
A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Potůčkové vod vyplývají z očí mých příčinou těch, kteříž neostříhají zákona tvého.
Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Tsade Spravedlivý jsi, Hospodine, a upřímý v soudech svých.
Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 Ty jsi vydal spravedlivá svědectví svá, a vší víry hodná.
A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Až svadnu, tak horlím, že se zapomínají na slovo tvé nepřátelé moji.
Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140 Zprubovanáť jest řeč tvá dokonale, tou příčinou ji miluje služebník tvůj.
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Maličký a opovržený jsem já, však na rozkazy tvé se nezapomínám.
Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142 Spravedlnost tvá jest spravedlnost věčná, a zákon tvůj pravda.
A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Ssoužení a nátisk mne stihají, přikázaní tvá jsou mé rozkoše.
Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144 Spravedlnost svědectví tvých trvá na věky; dej mi z ní rozumnosti nabýti, tak abych živ býti mohl.
A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Koph Z celého srdce volám, vyslyšiž mne, ó Hospodine, abych ostříhal ustanovení tvých.
Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 K tobě volám, vysvoboď mne, abych šetřil svědectví tvých.
Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147 Předstihám svitání a volám, na tvéť slovo očekávám.
Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Předstihají oči mé bdění proto, abych přemýšlel o výmluvnostech tvých.
Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149 Hlas můj slyš podlé svého milosrdenství, Hospodine, podlé soudů svých obživ mne.
Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Přibližují se následovníci nešlechetnosti, ti, kteříž se od zákona tvého vzdálili.
Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151 Ty blíže jsi, Hospodine; nebo všecka přikázaní tvá jsou pravda.
Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Jižť to dávno vím o svědectvích tvých, že jsi je stvrdil až na věky.
Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Reš Popatřiž na mé trápení, a vysvoboď mne; neboť se na zákon tvůj nezapomínám.
Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154 Zasaď se o mou při, a ochraň mne; pro řeč svou obživ mne.
Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Dalekoť jest od bezbožných spasení, nebo nedotazují se na ustanovení tvá.
Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156 Slitování tvá mnohá jsou, Hospodine; podlé soudů svých obživ mne.
Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Jakžkoli jsou mnozí protivníci moji a nepřátelé moji, však od svědectví tvých se neuchyluji.
Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Viděl jsem ty, kteříž se převráceně měli, velmi to těžce nesa, že řeči tvé neostříhali.
Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Popatřiž, žeť rozkazy tvé miluji, Hospodine; podlé milosrdenství svého obživ mne.
Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 Nejpřednější věc slova tvého jest pravda, a na věky trvá všeliký úsudek spravedlnosti tvé.
A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 Šin Knížata mi se protiví bez příčiny, však slova tvého děsí se srdce mé.
A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162 Já raduji se z řeči tvé tak jako ten, kterýž dochází hojné kořisti.
Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 Falše pak nenávidím, a jí v ohavnosti mám; zákon tvůj miluji.
A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Sedmkrát za den chválím tě z soudů tvých spravedlivých.
Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 Pokoj mnohý těm, kteříž milují zákon tvůj, a nemají žádné urážky.
A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Očekávám na spasení tvé, Hospodine, a přikázaní tvá vykonávám.
Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Ostříhá duše má svědectví tvých, nebo je velice miluji.
Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Ostříhám rozkazů tvých a svědectví tvých; nebo všecky cesty mé jsou před tebou.
Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169 Thav Předstupiž úpění mé před oblíčej tvůj, Hospodine, a podlé slova svého uděl mi rozumnosti.
Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Vejdiž pokorná prosba má před tvář tvou, a vedlé řeči své vytrhni mne.
Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 I vynesou rtové moji chválu, když ty mne vyučíš ustanovením svým.
Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Zpívati bude i jazyk můj slovo tvé, a že všecka přikázaní tvá jsou spravedlnost.
Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Budiž mi ku pomoci ruka tvá; neboť jsem sobě zvolil přikázaní tvá.
Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Toužím po spasení tvém, Hospodine, a zákon tvůj jest rozkoš má.
Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175 Živa bude duše má, a bude tě chváliti, a soudové tvoji budou mi na pomoc.
Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Bloudím jako ovce ztracená, hledejž služebníka svého, neboť se na přikázaní tvá nezapomínám.
Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
