< Príslovia 9 >
1 Moudrost vystavěla dům svůj, vytesavši sloupů svých sedm.
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Zbila dobytek svůj, smísila víno své, stůl také svůj připravila.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 A poslavši děvečky své, volá na vrchu nejvyšších míst v městě:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Kdožkoli jest hloupý, uchyl se sem. Až i bláznivým říká:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Poďte, jezte chléb můj, a píte víno, kteréž jsem smísila.
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Opusťte hloupost a živi buďte, a choďte cestou rozumnosti.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Kdo tresce posměvače, dochází hanby, a kdo přimlouvá bezbožnému, pohanění.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Nedomlouvej posměvači, aby tě nevzal v nenávist; přimlouvej moudrému, a bude tě milovati.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Učiň to moudrému, a bude moudřejší; pouč spravedlivého, a bude umělejší.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Počátek moudrosti jest bázeň Hospodinova, a umění svatých rozumnost.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Nebo skrze mne rozmnoží se dnové tvoji, a přidánoť bude let života.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Budeš-li moudrý, sobě moudrý budeš; pakli posměvač, sám vytrpíš.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Žena bláznivá štěbetná, nesmyslná, a nic neumí.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 A sedí u dveří domu svého na stolici, na místech vysokých v městě,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Aby volala jdoucích cestou, kteříž přímo jdou stezkami svými, řkuci:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Kdo jest hloupý, uchyl se sem. A bláznivému říká:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 Voda kradená sladší jest, a chléb pokoutní chutnější.
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
18 Ale neví hlupec, že mrtví jsou tam, a v hlubokém hrobě ti, kterýchž pozvala. (Sheol )
És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai! (Sheol )