Príslovia 6
1 Synu můj, slíbil-lis za přítele svého, podal-lis cizímu ruky své,
Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,
2 Zapleten jsi slovy úst svých, jat jsi řečmi úst svých.
tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:
3 Učiniž tedy toto, synu můj, a vyprosť se, poněvadžs se dostal v ruku přítele svého. Jdi, pokoř se, a probuď přítele svého.
tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;
4 Nedej usnouti očím svým, a zdřímati víčkám svým.
ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;
5 Vydři se jako srna z ruky, a jako pták z ruky čižebníka.
menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.
6 Jdi k mravenci, lenochu, shlédni cesty jeho, a nabuď moudrosti.
Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:
7 Kterýž nemaje vůdce, ani správce, ani pána,
ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,
8 Připravuje v létě pokrm svůj, shromažďuje ve žni potravu svou.
elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.
9 Dokudž lenochu ležeti budeš? Skoro-liž vstaneš ze sna svého?
Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?
10 Maličko pospíš, maličko zdřímeš, maličko složíš ruce, abys poležel,
Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:
11 V tom přijde jako pocestný chudoba tvá, a nouze tvá jako muž zbrojný.
majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
12 Člověk nešlechetný, muž nepravý chodí v převrácenosti úst.
Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,
13 Mhourá očima svýma, mluví nohama svýma, ukazuje prsty svými.
hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;
14 Převrácenost všeliká jest v srdci jeho, smýšlí zlé všelikého času, sváry rozsívá.
ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.
15 A protož v náhle přijde bída jeho, rychle setřín bude, a nebudeť uléčení.
Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.
16 Těchto šesti věcí nenávidí Hospodin, a sedmá ohavností jest duši jeho:
Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:
17 Očí vysokých, jazyka lživého, a rukou vylévajících krev nevinnou,
Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;
18 Srdce, kteréž ukládá myšlení nepravá, noh kvapných běžeti ke zlému,
szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;
19 Svědka lživého, mluvícího lež, a toho, jenž rozsívá různice mezi bratřími.
hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.
20 Ostříhejž, synu můj, přikázaní otce svého, a neopouštěj naučení matky své.
Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;
21 Přivazuj je k srdci svému ustavičně, a k hrdlu svému je připínej.
kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.
22 Kamžkoli půjdeš, ono tě zprovodí, když spáti budeš, bude tě ostříhati, a když procítíš, bude s tebou rozmlouvati,
Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.
23 (Nebo přikázaní jest svíce, a naučení světlo, a cesta života jsou domlouvání vyučující),
Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.
24 Aby tě ostříhalo od ženy zlé, od úlisnosti jazyka ženy cizí.
Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.
25 Nežádejž krásy její v srdci svém, a nechať tě nejímá víčky svými.
Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.
26 Nebo příčinou ženy cizoložné zchudl bys až do kusu chleba, anobrž žena cizoložná drahou duši ulovuje.
Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.
27 Může-liž kdo skrýti oheň v klíně svém, aby roucho jeho se nepropálilo?
Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,
28 Může-liž kdo choditi po uhlí řeřavém, aby nohy jeho se neopálily?
avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?
29 Tak kdož vchází k ženě bližního svého, nebudeť bez viny, kdož by se jí koli dotkl.
Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.
30 Neuvozují potupy na zloděje, jestliže by ukradl, aby nasytil život svůj, když lační,
Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;
31 Ač postižen jsa, navracuje to sedmernásobně, vším statkem domu svého nahražuje:
ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.
32 Ale cizoložící s ženou blázen jest; kdož hubí duši svou, tenť to činí;
Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.
33 Trápení a lehkosti dochází, a útržka jeho nebývá shlazena.
Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.
34 Nebo zůřivý jest hněv muže, a neodpouštíť v den pomsty.
Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,
35 Neohlídá se na žádnou záplatu, aniž přijímá, by i množství darů dával.
nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.
