Príslovia 5
1 Synu můj, pozoruj moudrosti mé, k opatrnosti mé nakloň ucha svého,
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 Abys ostříhal prozřetelnosti, a rtové tvoji šetřili umění.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Nebo rtové cizí ženy strdí tekou, a měkčejší nad olej ústa její.
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Poslední pak věci její hořké jsou jako pelyněk, ostré jako meč na obě straně ostrý.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Stezku života snad bys zvážiti chtěl? Vrtkéť jsou cesty její, neseznáš.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Protož, synové, poslechněte mne, a neodstupujte od řečí úst mých.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Vzdal od ní cestu svou, a nepřibližuj se ke dveřím domu jejího,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 Abys snad nedal jiným slávy své, a let svých ukrutnému,
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 Aby se nenasytili cizí úsilím tvým, a práce tvá nezůstala v domě cizím.
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 I řval bys naposledy, když bys zhubil tělo své a čerstvost svou,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 A řekl bys: Jak jsem nenáviděl cvičení, a domlouváním pohrdalo srdce mé,
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 A neposlouchal jsem hlasu vyučujících mne, a k učitelům svým nenaklonil jsem ucha svého!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 O málo, že jsem nevlezl ve všecko zlé u prostřed shromáždění a zástupu.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Pí vodu z čisterny své, a prameny z prostředku vrchoviště svého.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Nechť se rozlévají studnice tvé ven, a potůčkové vod na ulice.
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Měj je sám sobě, a ne cizí s tebou.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Budiž požehnaný pramen tvůj, a vesel se z manželky mladosti své.
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Laně milostné a srny utěšené; prsy její ať tě opojují všelikého času, v milování jejím kochej se ustavičně.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Nebo proč bys se kochal, synu můj, v cizí, a objímal život postranní,
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Poněvadž před očima Hospodinovýma jsou cesty člověka, a on všecky stezky jeho váží?
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 Nepravosti vlastní jímají bezbožníka takového, a v provazích hříchu svého uvázne.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Takovýť umře, proto že nepřijímal cvičení, a ve množství bláznovství svého blouditi bude.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
