Príslovia 26
1 Jako sníh v létě, a jako déšť ve žni, tak nepřipadá na blázna čest.
Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához.
2 Jako vrabec přenáší se, a vlaštovice létá, tak zlořečení bez příčiny nedojde.
Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be.
3 Bič na koně, uzda na osla, a kyj na hřbet blázna.
Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának.
4 Neodpovídej bláznu podlé bláznovství jeho, abys i ty jemu nebyl podobný.
Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is.
5 Odpověz bláznu podlé bláznovství jeho, aby sám u sebe nebyl moudrý.
Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében.
6 Jako by nohy osekal, bezpráví se dopouští ten, kdož svěřuje poselství bláznu.
Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával.
7 Jakož nejednostejní jsou hnátové kulhavého, tak řeč v ústech bláznů.
Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
8 Jako vložiti kámen do praku, tak jest, když kdo ctí blázna.
Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad.
9 Trn, kterýž se dostává do rukou opilého, jest přísloví v ústech bláznů.
Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
10 Veliký pán stvořil všecko, a dává odplatu bláznu, i odměnu přestupníkům.
Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.
11 Jakož pes navracuje se k vývratku svému, tak blázen opětuje bláznovství své.
Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát.
12 Spatřil-li bys člověka, an jest moudrý sám u sebe, naděje o bláznu lepší jest než o takovém.
Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki.
13 Říká lenoch: Lev lítý jest na cestě, lev jest v ulici.
Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.
14 Dvéře se obracejí na stežejích svých, a lenoch na lůži svém.
Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában.
15 Schovává lenivý ruku svou za ňadra; těžko mu vztáhnouti ji k ústům svým.
Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni.
16 Moudřejší jest lenivý u sebe sám, nežli sedm odpovídajících s soudem.
Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek.
17 Psa za uši lapá, kdož odcházeje, hněvá se ne v své při.
Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé.
18 Jako nesmyslný vypouští jiskry a šípy smrtelné,
Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált:
19 Tak jest každý, kdož oklamává bližního, a říká: Zdaž jsem nežertoval?
olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.
20 Když není drev, hasne oheň; tak když nebude klevetníka, utichne svár.
Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály.
21 Uhel mrtvý k roznícení, a drva k ohni, tak člověk svárlivý k roznícení svady.
Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására!
22 Slova utrhače jako ubitých, ale však sstupují do vnitřností života.
A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba.
23 Stříbrná trůska roztažená po střepě jsou rtové protivní a srdce zlé.
Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív.
24 Rty svými za jiného se staví ten, jenž nenávidí, ale u vnitřnosti své skládá lest.
Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány.
25 Když se ochotný ukáže řečí svou, nevěř mu; nebo sedmera ohavnost jest v srdci jeho.
Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében.
26 Přikrývána bývá nenávist chytře, ale zlost její zjevena bývá v shromáždění.
Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben.
27 Kdo jámu kopá, do ní upadá, a kdo valí kámen, na něj se obrací.
A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.
28 Člověk jazyka ošemetného v nenávisti má ponížené, a ústy úlisnými způsobuje pád.
A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.
