Príslovia 14
1 Moudrá žena vzdělává dům svůj, bláznice pak rukama svýma boří jej.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Kdo chodí v upřímnosti své, bojí se Hospodina, ale převrácený v cestách svých pohrdá jím.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 V ústech blázna jest hůl pýchy, rtové pak moudrých ostříhají jich.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Když není volů, prázdné jsou jesle, ale hojná úroda jest v síle volů.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Svědek věrný neklamá, ale svědek falešný mluví lež.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Hledá posměvač moudrosti, a nenalézá, rozumnému pak umění snadné jest.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Odejdi od muže bláznivého, když neseznáš při něm rtů umění.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Moudrost opatrného jest, aby rozuměl cestě své, bláznovství pak bláznů ke lsti.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Blázen přikrývá hřích, ale mezi upřímými dobrá vůle.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Srdce ví o hořkosti duše své, a k veselí jeho nepřimísí se cizí.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 Dům bezbožných vyhlazen bude, ale stánek upřímých zkvetne.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Cesta zdá se přímá člověku, a však dokonání její jest cesta k smrti.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Také i v smíchu bolí srdce, a cíl veselí jest zámutek.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Cestami svými nasytí se převrácený srdcem, ale muž dobrý štítí se jeho.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Hloupý věří každému slovu, ale opatrný šetří kroku svého.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 Moudrý bojí se a odstupuje od zlého, ale blázen dotře a smělý jest.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Náhlý se dopouští bláznovství, a muž myšlení zlých v nenávisti bývá.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 Dědičně vládnou hlupci bláznovstvím, ale opatrní bývají korunováni uměním.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Sklánějí se zlí před dobrými, a bezbožní u bran spravedlivého.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Také i příteli svému v nenávisti bývá chudý, ale milovníci bohatého mnozí jsou.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Pohrdá bližním svým hříšník, ale kdož se slitovává nad chudými, blahoslavený jest.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Zajisté žeť bloudí, kteříž ukládají zlé; ale milosrdenství a pravda těm, kteříž smýšlejí dobré.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 Všeliké práce bývá zisk, ale slovo rtů jest jen k nouzi.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 Koruna moudrých jest bohatství jejich, bláznovství pak bláznivých bláznovstvím.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Vysvobozuje duše svědek pravdomluvný, ale lstivý mluví lež.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 V bázni Hospodinově jestiť doufání silné, kterýž synům svým útočištěm bude.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Bázeň Hospodinova jest pramen života, k vyhýbání se osídlům smrti.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 Ve množství lidu jest sláva krále, ale v nedostatku lidu zahynutí vůdce.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Zpozdilý k hněvu hojně má rozumu, ale náhlý pronáší bláznovství.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Život těla jest srdce zdravé, ale hnis v kostech jest závist.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Kdo utiská chudého, útržku činí Učiniteli jeho; ale ctí jej, kdož se slitovává nad chudým.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 Pro zlost svou odstrčen bývá bezbožný, ale naději má i při smrti své spravedlivý.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 V srdci rozumného odpočívá moudrost, co pak jest u vnitřnosti bláznů, nezatají se.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Spravedlnost zvyšuje národ, ale hřích jest ku pohanění národům.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 Laskav bývá král na služebníka rozumného, ale hněviv na toho, kterýž hanbu činí.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
