Plaè 3
1 Já jsem muž okoušející trápení od metly rozhněvání Božího.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Zahnal mne, a uvedl do tmy a ne k světlu.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Toliko proti mně se postavuje, a obrací ruku svou přes celý den.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Uvedl sešlost na tělo mé a kůži mou, a polámal kosti mé.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Zastavěl mne a obklíčil přeodpornou hořkostí.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Postavil mne v tmavých místech jako ty, kteříž již dávno zemřeli.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Ohradil mne, abych nevyšel; obtížil ocelivý řetěz můj.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 A jakžkoli volám a křičím, zacpává uši před mou modlitbou.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Ohradil cesty mé tesaným kamenem, a stezky mé zmátl.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Jest nedvěd číhající na mne, lev v skrejších.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Cesty mé stočil, anobrž roztrhal mne, a na to mne přivedl, abych byl pustý.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Natáhl lučiště své, a vystavil mne za cíl střelám.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Postřelil ledví má střelami toulu svého.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Jsem v posměchu se vším lidem svým, a písničkou jejich přes celý den.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Sytí mne hořkostmi, opojuje mne pelynkem.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Nadto potřel o kameníčko zuby mé, vrazil mne do popela.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Tak jsi vzdálil, ó Bože, duši mou od pokoje, až zapomínám na pohodlí,
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 A říkám: Zahynulatě síla má i naděje má, kterouž jsem měl v Hospodinu.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 A však duše má rozvažujíc trápení svá a pláč svůj, pelynek a žluč,
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Rozvažujíc to ustavičně, ponižuje se ve mně.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 A přivodě sobě to ku paměti, (naději mám),
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Že veliké jest milosrdenství Hospodinovo, když jsme do konce nevyhynuli. Nepřestávajíť zajisté slitování jeho,
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Ale nová jsou každého jitra; převeliká jest pravda tvá.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 Díl můj jest Hospodin, říká duše má; protož naději mám v něm.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Dobrý jest Hospodin těm, jenž očekávají na něj, duši té, kteráž ho hledá.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Dobré jest trpělivě očekávajícímu na spasení Hospodinovo.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Dobré jest muži tomu, kterýž by nosil jho od dětinství svého,
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Kterýž by pak byl opuštěn, trpělivě se má v tom, což na něj vloženo,
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Dávaje do prachu ústa svá, až by se ukázala naděje,
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Nastavuje líce tomu, kdož jej bije, a sytě se potupou.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Neboť nezamítá Pán na věčnost;
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Nýbrž ačkoli zarmucuje, však slitovává se podlé množství milosrdenství svého.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Netrápíť zajisté z srdce svého, aniž zarmucuje synů lidských.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Aby kdo potíral nohama svýma všecky vězně v zemi,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 Aby nespravedlivě soudil muže před oblíčejem Nejvyššího,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Aby převracel člověka v při jeho, Pán nelibuje.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Kdo jest, ješto když řekl, stalo se něco, a Pán nepřikázal?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Z úst Nejvyššího zdali nepochází zlé i dobré?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Proč by tedy sobě stýskal člověk živý, muž nad kázní za hříchy své?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Zpytujme raději a ohledujme cest našich, a navraťme se až k Hospodinu.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Pozdvihujme srdcí i rukou svých k Bohu silnému v nebe.
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Myť jsme se zpronevěřili, a zpurní jsme byli, protož ty neodpouštíš.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Obestřels se hněvem a stiháš nás, morduješ a nešanuješ.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Obestřels se oblakem, aby nemohla proniknouti k tobě modlitba.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Za smeti a povrhel položil jsi nás u prostřed národů těchto.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Rozdírají na nás ústa svá všickni nepřátelé naši.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Strach a jáma potkala nás, zpuštění a setření.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Potokové vod tekou z očí mých pro potření dcery lidu mého.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Oči mé slzí bez přestání, proto že není žádného odtušení,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Ažby popatřil a shlédl Hospodin s nebe.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Oči mé rmoutí duši mou pro všecky dcery města mého.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Loviliť jsou mne ustavičně, jako ptáče, nepřátelé moji bez příčiny.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Uvrhli do jámy život můj, a přimetali mne kamením.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Rozvodnily se vody nad hlavou mou, řekl jsem: Jižtě po mně.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Vzývám jméno tvé, ó Hospodine, z jámy nejhlubší.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Hlas můj vyslýchával jsi; nezacpávejž ucha svého před vzdycháním mým a voláním mým.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 V ten den, v němž jsem tě vzýval, přicházeje, říkávals: Neboj se.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Pane, zasazuje se o při duše mé, vysvobozoval jsi život můj.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Vidíš, ó Hospodine, převrácenost, kteráž se mně děje, dopomoziž mi k spravedlnosti.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Vidíš všecko vymstívání se jejich, všecky úklady jejich proti mně.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Slýcháš utrhání jejich, ó Hospodine, i všecky obmysly jejich proti mně,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Řeči povstávajících proti mně, a přemyšlování jejich proti mně přes celý den.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Pohleď, jak při sedání jejich i povstání jejich jsem písničkou jejich.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Dej jim odplatu, Hospodine, podlé díla rukou jejich.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Dej jim zatvrdilé srdce a prokletí své na ně.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Stihej v prchlivosti, a vyhlaď je, ať nejsou pod nebem tvým.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
